Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 7-8. szám - Nitschinger János: Javaslat az elemi iskolai oktatás eredményesebbé tételére

199

viszont a növendéknek joga van, A vándorló gyermekek s^áma átlagosan 30—40%, de ahonnan a lányok szolgálni is mehetnek, ott 50%-ra is felemelkedik. Kétségtelenül megállapítást nyert, hogy ahol a tanító és elöljáróság a beiskoláztatási törvényt szigorúbban hajtja végre, ott valóságos kivándorlás indul meg. Mindenütt viszont sohasem lesz egyenlően szigorú a beiskoláztatás, míg áll a 130,700/VÍII. a, 1922, sz, rendelet 29, §-ának 1, kikezdése: ,,A tanító,,, szabadon mérlegeli“ az iskolamulasztást. Ez relatív alap az elbírálásra, mely nem számit az összes előforduló esetekre, ami kitűnik abból, hogy egy és ugyanazt az iskolamulasztást a tanítók homlokegyenest ellen» kezően bírálják el. (L, Sokcrópátkai Szabó I, költségvetési felszólalását.) ,

2. A foglalkozási idő oly elenyészően csekély, hogy ez maga igazolja a továbbképző meddőségét. Télen heti 7 óra. Ez megoszlik 3 osztály között, jut egyre 2x/3 óra. Ez ismét megoszlik osztályonként 7—7 tárgy köpött, jut egy tárgyra 20 perc. A három osztályt turnusrendszer szerint nem lehet tanítani a beköltöző és az iparos- tancnc tanulók miatt. Ősszel és tavasszal egy-egy tárgyra 10 perc jut.

3. Serdülő gyermekeket heti egyszeri, vagy legjobb esetben kétszeri megjelenésükkor akár ideális, akár gyakorlati intenziv tanulmányra fogni azért sem lehet, mert a többi napon folytatott életmódjuk miatt lelkiállapotuk ezt kizárja. A tárggyal való foglalkozáshoz szükséges előkészítés már felemészti a rendelkezésre álló időt. Mivel a növendék sem a továbbképző iskolai tanulmányoknak, de a végbizonyítványnak is a gyakorlatban közvetlenül hasznát nem látja, sem könyveket, sem tanszereket beszerezni nem akar, ha ingyen kapja, azokat meg nem becsüli és a legtöbb helyen otthon lelkiismeretesen készülni nem akar, A három osztály összevonásánál napi 7 órát azért sem képes figyelmesen tanulni, mert hiszen az előző években hetenként nyert 10—44 órai közvetlen tanítást, naponként 12/3—2 órát. A 12—15 éves gyermekek 6 napon át sok mindenfélével foglalkoznak és sokfelé járnak, sok rosszat is tanulnak, az iskolai oktatásra behozzák rendszertelen és ütem nélküli nyomait, melyeket eltörölni, vagy hatástalanítani egykönnyen nem lehet,' különösen az osztatlan iskola mindennapi munkájában kimerült szellemmel nem lehet.

4. A tcvábbképzősök szüleivel végeláthatatlan és elviselhetetlen nehézségei vannak a legtöbb iskolának. Beható és részletes munkát, különösen tavasszal heti 4 órában nem lehet elérni és ilyen oktatásért a szülő nem hajlandó gyermekét a kenyérkeresetből elvonni. Az iskolaszék bekényszeríti ugyan a gyermeket, de ebben nincs köszönet; dacosan és elkeseredve a gyermek teljesen képtelen a tanulásra. Az elkeseredés elidegeníti a szülőt és gyermeket minden kultúrintézménytől, Sokszor lehetetlen feladatok elé van állítva szülő és tanító egyaránt.

5. A továbbképzőnek úgyszólván egyetlen haszna van, az is negatív: a tanító az isméílősökön megállapíthatja 6 évi vereijtékes munkájának, zsúfolt verbális szalmacséplésének sikertelenségét. Nem egy