Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 6. szám - Reichel Lajos: Nagyapám fája még áll! - Reichel Lajos: A sasfiókák
Nagyapám fája még áll! (Szeretett nagybátyámnak ajánlva.) Elhervadtak a tavasznak első virágai. Felidézték bús szívemben ékes virányait Kisfalumnak, , , , hol születtem . . , messze ,.idegenben“, Szebb ott a harmat, virág , . . madár is dalol szebben! Nem akáclomb borul ottan kis szülői házra. Jó nagyapám sírodban is légy érette áldva: Te ültetted a diófát . . . mást takar most árnya! El nem szárad . . . visszajöttünk oly dacosan várja! Patakparton atyámfia fűzfasípját fújja: Sír dalában kínos rabság, keserűség búja. Fújjad-fújjad! Ne némuljon magyar bánat ott se . . .! Diófánkról — míg csak élek — én se mondhatok le! Hervadjon el szép tavasznak minden kis virága, Csak falumat lelkiszemem virágdíszben lássa! Rózsaillat és liliom hódítja a lelkem . . . Fiaimmal . , , oda , . . egyszer . . . vissza kell még mennem! Reichel Lajos. A sasfiókák. Kitettem az új térképet iskolám falára. Durva, lila vonal rajta: csonkahon határa. Tanító úr kérem, m‘ért a vastag vonás rajta . . .? Kérdi egy kis nebulómnak ártatlan, szép ajka. — Tanító úr! Régi térkép közepén ez nem volt . . .! Óh, gyermekim! , . , tovább aztán nem tudom, ki s mit szólt . . . Könnyem eredt, szívem sajdult ... ők is velem sírtak . . . Hogy folytassam? Mit mondjak még? Alig-alig bírtam Néhány szóval azt, hogy ... ez a trianoni átok . . . . , . Fetörölni azt a sávot: vár majdan tirátok! Mondtam azt is, . . . sok rabmagyar nem élhet boldogan . . . , . . Míg az a sáv éktelenül tündökölhet ottan . . , így múlott el egy rögtönzött földrajzi, kis óra. , . . S a lila sáv halványodik folyton, nap-nap óta! . . . Nem tudám m'ért: mind ragyogóbb a sok gyermek arca . ...És térképünk... egy reggelen: újra régi-tarka! Ne kérdezzed, én se kérd'tem, — meg azt ki is mondja: — . . . Hogy tűnt el a lila vonal?! . . . tán a sok, kis spongya!? Im‘ anyáink sasfiókja . . . pedig még mind pelyhes! ...Trianon sok átkozottja leszámolunk! Reszkess!! Reichel Lajos.
