Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Jegyzőkönyv az 1929. november hó 12-én tartott rendes évi közgyűlésről
11 tartásban, a megbonthatatlan egységben rejlő nagy erőről elmélkedett: ,,Egy mindnyájáért, mindnyájan egyért“, mondotta és a közgyűlést megnyitotta. Elnök megállapítja, hogy — alapszabályaink értelmében — a közgyűlés határozatképes, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Darida Károly és Lehcczky Igor kartársakat. A megjelentek soraiból elnök meleg szavak kíséretében üdvözli Deák János dr. egyetemi tanárt, aki avval tüntetett ki bennünket, hogy előadást tart nekünk; Szigethy Lajos drt, az Orsz. Evang, Tanáregyesület elnökét és Farkas Sándort, a protestáns egyházak napisajtó szolgálatának vezetőjét. 2. Elnök felkéri a jelenlévőket, emelkedjenek fel helyeikről és a haza önfeláldozó védelmében hősi halált haltak névsorát felolvassa, amit a megjelentek meghatottan, mély részvéttel hallgatnak végig, leróván ezzel a hála és kegyelet adóját. 3. Somogyi Béla titkár általános helyeslés közben felolvassa a következő évi jelentését: Tisztelt Közgyűlés! Amidőn Ág. Hitv. Evang. Orsz. Tanítóegyesületünk mai közgyűlése elé titkári jelentést óhajtok terjeszteni, néhány olyan mozzanatra kell rámutatnom, amellyel evangélikus tanítói voltunknál fogva keli, hegy számot vessünk. Ezek a mozzanatok az evaegélikus egyházi élet terén dobbannak elénk. Nagy évfordulók esztendeje ez az esztendő. Hitet erősítő, evangélikus önérzetet ébresztő és ébren tartó a speyeri birodalmi gyűlésen elhangzott protestáció négyszáz éves évfordulója. A nagy bibliafordító Károlyi, az európai jelentőségű, nagyműveltségű, mélyhitű, legendás fejedelem: Bethlen Gábor emlékei, századok ködéből felénk rajzolódó alakjai a vallás mélységes erejével ragadják meg lelkünket. A Kis Káté jubileumi esztendeje a vallásoktatás fontosságának évszázadokkal ezelőtt is nagyjelentőségű kérdését állítják elénk és büszkén mutatnak rá nagy Lutherünk mély vallásossága mellett arra a kitűnő gyakorlati pedagógiai érzékére, mellyel a legszélesebb néprétegeknek a legalaposabb hitbeli és általános kiművelésére törekedett, A nagy emlékek lobogó fáklyájánál gyújtsuk meg a mi evangélikus hitéletünk és egyúttal önérzetünk sokszor talán halványan pislogó lángját, hogy annak sugarainál néha talán már dermedt lelkünk felmelegedjék, a homályban csak tétovázva bolygó hitéletünk megtalálja az evangélium igazsága felé vezető utat. De szükségünk van a múltból fellobbanó lángokra azért is, hogy lássák mindazok, akik szeretnének bennünket a megsemmisülést hozó tespedésbe sü- lyedve látni, hogy felébred bennünk az evangélikus öntudat és nem semmisülünk meg. Vigyáznunk kell és nekünk evangélikus tanítóknak őrtálló katonákká kell lennünk egyházi életünk mesgyéin. ,,Az ős ellenség még most is üldöz.“. Olyan időket élünk, amikor nemzeti hőssé akarják deklarálni I. Lipótot, Rákóczival és Tökölyivel szemben, akiknek vállalkozását önző kalanddá akarják sülyeszteni. Olyan hangot is lehetett hallani, hogy pl. az evangélikus lelkészek nem vi-
