Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 3. szám - Forgácsok
80 Szeretem az ilyent addig, amíg érv harcol érv ellen; életet lehel a lapba, mozgásba hozza az olvasót s okulást meríthet belőle mindenki. De mihelyt a csipkedés, esetleg a személyeskedés terére kerül a dolog, már untat, bosszant. S ez a vita már-már ide kerül. Hát hogy vége legyen, igyekszem a pontot nagyobbra rajzolni azáltal, hogy pár kérdést vetek fel. A Nagy Lajos-féle korálkönyv teljesen eredeti? Hát az Altdorfer és a Kapi az? Nem merített, nem alkalmazott akkordot Altdörfer a Nagvéból, a Kapi esetleg mindkettőből? Avagy azt a bizonyos korálmelódiát meg lehet 6 8-féle módon is zenésíteni, hogy az alkalmas és jó legyen az orgonálásra? Ha lehet, nem szóltam semmit. Ha meg nem lehet, akkor nem lehet azon csodálkozni, ha Ha- berehrn is átvett mindhárom kcrálzenésítőtől fogásokat, akkordokat. Nem adta ki — nem is adhatja —, hogy a saját kompozicíója. Mert a már egyszer, esetleg három neves egyén által is megkomponált koráit én, a negyedik, nem tudom úgy megzenésíteni, hogy az általuk használt fogásokat teljesen kikerüljem. Ez lehetetlen! Kár tehát ezen vitatkozni s ezzel pont. A tankönyvekről is több szó esett. Hogy drágák! (Ami igaz!) Hogy terjedelmesek! (Ez még igazabb!) S hozzá teszem a főhibát, hogy terjengősek! (S ez a legigazabb!) Ha ez utóbbit a kiadó az új kiadásban megszünteti (nem egyetemi és középiskolai tanár, írók és szerkesztők által!), akkor a második érv azonnal megszűnik s az első kifogás is kisebb summára zsugorodik. 1 agadhatatlan, a könyv drága. De 5—6 pengőért gyönyörű díszkötésű 300—400 oldalas könyvet lehet ám venni? Pedig tudvalevő, a kötés, az aránylag drága! Hát hogy lehet akkor 8—9 pengő árus a mi tankönyvünk? A feleletet abban találom meg, hogy a díszkötésü köny- * vet senki sem köteles megvenni! Arra a vevőt keresni és fogni kell, S hegy még ily ár mellett sem veszít a kiadó, azt mondani sem kell. Ellenben a tankönyvnél hogy áll a dolog? Hm, Ez biztos üzlet. Annak van kényszerített vevője, ezt meg kell venni, az elfogy előbb-utóbb a raktárból. Az iskolai hatóságok is gondoskodnak róla, hogy elfogyjon, mert hiszen kötelező. Nem volna ezek után jó dolga a kiadónak, ha az ő fűzött 80—100 oldalas tankönyvét 3, a 200 300 oldalast 4 és a 400 oldalast ne 8 pengőért adná él. Én se tenném másként! Nem bíz én! A másik érv, hogy terjedelmes. Egyesek a bibliai történetek kihagyását javasolják. Én nem javaslom. Az maradjon meg, de egy gyakorlati tanító nyelvén elmondva, elhagyva belőle minden felesleget s nem kihagyva azt, ami ép odavaló. Ép ez a baja a különálló ilyen tankönyvnek! Az egyik régi bibliotikus nyelvezetet használ. Minek ez a meghalt nyelv? A másik sok feleslegest s terjengősen ad le. S viszont a harmadik meg oly kihagyásos, száraz nyelvezettel van megírva, ami sehogy se való ide, a szívre, a lélekre hatni akaró könyvbe!
