Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Elefánty Sándor: Alexy Lajos, mint tanító

4

Most, hogy az emlékek rajzanak lelkemben, hadd emlékszem meg róla, mint tanítóról. Ezzel áldozík emlékének a tanítvány.

1884-ben Cegléden városszerte jó híre-neve volt az evang. iskolának; két lelkes ember: Mészáros János és Alexy Lajos a tanítói, akikhez versenyezve adják egyermekeiket a másfelekezetű szülők, csakhogy oda járhassanak.

Milyen volt iskolájuk berendezésre, felszerelésre, ma sincs olyan sok városi iskola. S benne a legnagyobb ékesség, az iskola lelke: Alexy Lajos. Tiszta tanítói lélek, szuggesztív erővel teljes, nyájas, behízelgő kedvességgel, aki le tud ereszkedni a gyermekhez, gyermekké lesz, aki az első találkozásnál megfogja a gyermeki lelket örökre, mint a mágnes a vasat. Oktatói munkájában pedáns,

A róla való megemlékezés mennyi kedves óra ragyogását teregeti ki emlékezetem, lelkem nyiladozó életéből. Igazi otthon volt az a három év, míg tanítványa voltam s az a négy év, míg a polgári iskolában énektanárom volt. Hogy megérezte, megtudta tanítványa tekintetéből, ki hogyan nőtt idáig, boton-e vagy szeretetben, családi melegségből hozták-e ide a kis palántát vagy a rideg, dúrva otthon hideg ágyából? Hogyan tudott bizalmat, vonzalmat, szeretetet kicsiholni a kemény, bizalmatlan gyermeki lélekből.

Mai szemmel nézve: tanító-művész volt. Utolérhetetlen, pótolhatatlan, akiről nem zengtek a lapok soha egy árva szót sem, nem fitogtatta tanítói készségét gyűléseken, előadásokon, tanügyi lapokban, csak dolgozott méhszcrgalommal tanítványai lelkében s azon keresztül a családokban, a város, az egyház életében két emberöltőn át s most, amikor elmúlni látjuk, érezzük fájón a veszteség egész súlyát, nagyságát.

Ma, amikor mögöttem három évtized tanítói munkából, sokszor tanítás közben, mintha egy-egy tanítási részletnél bizonyos megérzés vándorolna vissza abból a 45—46 éves messzeségből, amit még Alexy Lajos lehelt belém.

Nem ismerték még akkor a fonomimikát, de Alexy Lajos valahogyan másképen csinálta, mint akár Göncey Pál írva-olvastató módszere, másképen, mint Gyertyánffy előgyakorlatai. Könnyen, természetesen olvasott az osztály karácsonyra.

Beszéd- és értelemgyakorlati tanítása nem a régi Nagy László nyomdokain haladt" se anyagelrendezésben, se módszerben. Beszélgetés volt az, ahol a gyermek vitte a főszerepet, mint amiről az új tanterv álmodik. Az bizonyos, hogy a tanulónak kinyílt a lelke, odanyújtotta tanítójának tartózkodás nélkül lelkét szűzen, érintetlenül, hogy azt tan tója gazdagítsa, nevelje, alakítsa. Családias beszélgetés, társalgás volt az. Hogy beszélt az a nevető száj, meleg tekintet. Ma is él lelkemben. A koncentráció elvét akkor már keresztülvitte művészien, A lakóhelyismertetést szolgáló földrajzi eredménytára ma is egyedülálló.

Vallástanítása utolérhetetlen. Beszélgetett s hallgatta gyermekei pongyola beszédjét naivan, kis örömet nagynak érezően, felnőttnek