Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 2. szám - Koller István: Spranger Eduárd

37

viszcnyíttatnak. Ily törvények különösen akkor működnek szemmel- láthatólag, amidőn valamely szellemi irányt az egyén tudatosan míveli. A gazdasági élet normatív törvénye a legkisebb erőmérték elve, amely szerint minél csekélyebb erőhasználattal minél nagyobb dolgokat lehessen létrehozni. Az aesthetikai terület törvénye az alak princípiuma, a tudományé az ckság elve, a hatalomé a jog vagy szabályozó akarat, a közösség törvénye a hűség elve és végre a vallásosságé, az egészre való vonatkozásé az erkölcsiség. Mindezen elvek sajátsága, hogy a szellemiségben ösztönszerüen is feltalálhatok. A gazdasági élet elve a hasznosság. A művészet törvénye a benyomás és kifejezés, szemlélt tárgy és lelki tartalom teljes egybeolvadása. Ha a tárgy domináló a lélekre gyakorolt benyomással: impresszionizmus, ha az egyén kifejezésmódja dominál: expresszionizmus, A logika és ismeretelmélet a megismerés törvénye, A fogalmak és Ítéletek reális folyamatok eredményei, de tulajdonképen eszmék, azaz érvényük független az időtől. Az egyes ismeretek egymással nem mondhatnak ellent, ezért a gondolatokat meg is kell, hogy tudjuk okolni, ezért a megismerés törvénye az okság törvénye. A megismerés eszménye volna a rendszer, ámde ez maradék nélkül és teljesen el nem érhető, mert a tények lényege teljesen meg nem. ismerhető. A vallásos viselkedésnek legtöbbnyire a boldogság utáni éhség képezi alapját. A vallás fejlődése a szellem többi területének fejlődésétől függ, A többi szellemi területek törvényeinek összmüködése eredményezi azt az egészre vonatkozó, az egész életfelfogást szabályozó normát, amely a vallási felfogás és viselet alapja. E norma vagy követelésként lép fel mások, más hatalom — isten, állam, szokás, vallásfelekezet — részéről, ez hetercnomia. Autonómia, midőn a vallási életfelfogásomat szabályozó törvény az én saját legmagasabb szellemi termékem. Ezen jelenség gyakran csak érzelemben, mint a lelkiismeret szava is jelentkezhet. E szabályozó norma tehát azonos egyúttal az erkölcsi- séggel, amidőn az élet lefolyásánál nem az a fontos, hogy ügy cselekedjünk, ahogy akarunk, hanem ahogy cselekednünk kell. Az élet vallásos felfogása azonban nemcsak saját cselekvéseink megítéléséből áll, hanem egyúttal világnézet, a világfolyás erkölcsi szempontból való megítélése.

Az ,,Én“ különböző körben mozoghat. A legszűkebb, midőn a biológiai önfenntartásnak él, közel áll hozzá a gazdasági kör. Az aesthetikai aktusok köre szabadabban áll a tárggyal szemben. A művészet az aesthetikai szempontból jelentősét a valóságból kiemeli, A megismerés nem maga a valóság, csak a valóságra vonatkozik. A vallásos én vagy határtalan élettartalomból áll, vagy a lét megtagadásával visszavonul a legbensőbb, alaktalan életforrásokhoz. A vallásos szellem, a valódi értékek követelését tartja szem előtt és nemcsak a tényleges értékélmények boldogságtartalma irányadó előtte. A vallásos én: lelkíismeret.

Az eddig, tárgyaltak alapján felállíthatjuk most már az egyéni szellemiségek alaptípusait. Ezek eszményi típusok lesznek, amelyek < egyesekben domínálódhatnak s amely felé az egyén törekszik. Ilye-