Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 2. szám - Koller István: Spranger Eduárd

35

toi!“ . . . „Rabszolga vagy!“ — mondják a reális érzésű, kíméletlen emberek. És a tanyai tanító, fáradalmat nem ismerve, megy előre és mindig csak előre, hogy diadalra vigye azt a zászlót, amelyet nemes elszántsággal kezébe ragadott, mint a hazaszeretetnek megszentelt szimbólumát. Szíve telve egy az égiek által megszentelt érzelemmel, melynek neve: emberszeretet!

Amint osztogatja lelkének kincseit, boldoggá teszi az a tudat, hogy adhatott. Ha talán az elhintett magnak minden szeme nem hull is termékeny talajba, a magvető lelkiismeretét megnyugtathatná az az érzés, hogy becsülettel sáfárkodott a reábizott talentumokkal; ámde ő nem tud nyugodni, míg teljes siker nem koronázza törekvését.

Közben múlik az idő. Az elrohanó évek nagy változást hoznak minden téren. Halad a világ . . . Újabb és újabb találmányokkal boldogítják az emberiséget a feltalálók, a tudós lángelmék pedig szintén termelnek hasznos vívmányokat. Mindeme változásokról a tanyai tanítónak tudomással kell bírnia. Beleteszi tehát időnként tarsolyába a legújabb irodalmi műveket és napi munkája végeztével a petróleum- lámpa vagy gyertya világánál érdeklődéssel olvassa és tanulmányozza, hogy miféle változások történtek a nagyvilágban, mert ha igaz ez a közmondás: ,,a jó pap holtig tanul“, a jó tanítónak is sokat, nagyon sokat kell tanulnia. Egy-egy érdekesebb olvasmány tanulmányozása közben a hajnali pirkadás vagy a kialvó lámpafény figyelmezteti a munka abbanhagyására, mert a toronyóra ütése, sőt még a harangszó sem hallatszik ki 20—25 kilométerre a pusztába.

Az említett jelenségek által felébresztve, a szellemi világ magas régióiból leszáll a tanyai tanító a földre és eszébe jut, hogy nemsokára hallatszik ismét a gondtalan iskolásgyermekek zsivaja és ő még nem pihente ki a tegnap végzett munka fáradalmait sem, De nyomban elsimulnak a gond redői arcán, amint a másik szobában édesen szunnyadó gyermekeinek ágyacskái felé siklik tekintete. Csendes léptekkel odamegy a kicsinyekhez és hogy fel ne ébredjenek boldog álmukból, csak úgy lopva leheli egy-egy csókot kedveseinek homlokára. Azután ő is aludni tér.

Tolnay Pál.

Spranger Eduárd.

Irta: Koller István.

(Vég e.)

Az egyéni lélek egysége abban áll, hogy az egyes cselekmények és élmények egy Énre vonatkoztatnak. Ez olyan tény, amely nem definiálható, hanem csak megélhető. Szellemi aktusnak nevezhető a sokféle lelki tevékenységekből összeszőtt cselekmény. Szellemi aktus pl. egy Ítélet, míg az egyes képzetek stb, lelki funkciók. Az élmény ad értelmet az aktusnak. Sajátszerű aktusok sajátszerü értelmet adnak.