Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 7-8. szám - Somogyi Béla: Rákos István jubileuma

196 az ünnep mennél felemelőbbé és kimagaslóbbá tételében nemes ver­senyre kelő tervekkel, meleg szívvel készült a tanítóság e nagy értékű kimagasló egyéniség érdemeinek méltatására s el kell ismerni, hogy jó munkát is végzett. Kicsoda Rákos István? Az egyesületi életben az elnöklés mestere, az Eötvös-Alap éle­tében Péterfy szellemében tovább munkálkodó, újabb nagy alkotá­sokat: a Péterfy-Leányotthont, a keszthelyi Rákos István-Fiuinter- nátust létrehozó vezér, de vezér és harcos is egy személyben a tanítói közélet minden megnyilvánulásában; a széthullottságból egy­séget kovácsoló markáns egyéniség, iró, költő, szónok, a tanítói tekintély emelője, a tanítók tanítója, a szépnek álmodója, a kari­tatív munka apostola. Vezérszavak ezek, a róla szóló megemléke­zések címei az ország tanítósága vezetőembereinek tollából. Ha én a saját tapasztalataim alapján óhajtanám soraimmal aposztrofálni Rákos Istvánt, ezt legmegfelelőbben egy eset leírásával tehetném. A múlt év őszén együtt voltam vele a vasmegyei Nemes- csón. Az evangélikus iskolaépületet, ahol Péterfy Sándor is tanult és tanított, jelöltük meg emléktáblával. Az Eötvös-Alap részéről Sólyom János, Kapi Rezső, azután innen Vasmegyéből a kir. tanfel­ügyelő, a vasi közép ev. egyházmegye esperese és több világi vezető egyénisége és számos helybeli és környékbeli érdeklődő társaságában vett részt ott Rákos István az újraépült iskola felavatása után a Péterfy-emléktábla leleplezésén, A Vasv, Ált. Tanítóegyesület agilis elnöke Deák István, továbbá Nemescsó lelkésze és tanítója Gerencsér Zsigmond és Badics Ádám rendezésében lefolyt szép ünnepnek Rákos István volt a díszszónoka, de azért nem sajnált semmi fáradságot,, hogy megnézze Péterfy szülőházát, meglátogassa még életben levő nőrckonát, talált időt arra, hogy ő, máskor a Tanítószövetség ünnepi vezércikkírója, most mint alkalmi tudósító, lejegyezze részletesen az egész ünnepély lefolyását. Akkor láttam, mennyire egész ember és kötelességtudó férfiú Rákos István! A megbízatásokból nem csak a dísszel, megtiszteltetéssel járót vállalja, de viseli a legapróbb rész­letekig menő munka terhét is és sohasem végez félmunkát. Mint szó­nokot is ekkor láttam talán legnagyobbnak! Amikor elbűvölő hatású, érzésben, gondolatban és szónoki színekben gazdag beszédben, ihle­tett ajakkal méltatta Péterfy gazdag életének állomásait, szépségeit, hogy tudott hevülni! Hogy tudott nagy elődje méltatásában költői lendületű megnyilatkozással érzéseinek szárnyakat adni s e szár­nyakkal másokat is magasba emelni. És mennyire művészi volt abban is, hogy ezt minden erőltetettség nélkül, póz nélkül, olyan egy­szerűen, olyan igazán végezte és érte el! Valahogy ilyen színezetű volt Rákos István július 3-iki jubileumi ünnepe is. Előkelő miliő, de mégsem a barokstílusu gyönyörű terem, pazarfényü csillárjaival, vagy a megjelent előkelőségek: Ripka Ferenc főpolgármester, a mi­nisztérium, a főváros, az orsz, középiskolai és tanítóképzőintézeti tanáregyesületek, a jegyzőegyesület stb. elnökei, a tanfelügyelői kar

Next

/
Thumbnails
Contents