Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 7-8. szám - Somogyi Béla: Rákos István jubileuma
196 az ünnep mennél felemelőbbé és kimagaslóbbá tételében nemes versenyre kelő tervekkel, meleg szívvel készült a tanítóság e nagy értékű kimagasló egyéniség érdemeinek méltatására s el kell ismerni, hogy jó munkát is végzett. Kicsoda Rákos István? Az egyesületi életben az elnöklés mestere, az Eötvös-Alap életében Péterfy szellemében tovább munkálkodó, újabb nagy alkotásokat: a Péterfy-Leányotthont, a keszthelyi Rákos István-Fiuinter- nátust létrehozó vezér, de vezér és harcos is egy személyben a tanítói közélet minden megnyilvánulásában; a széthullottságból egységet kovácsoló markáns egyéniség, iró, költő, szónok, a tanítói tekintély emelője, a tanítók tanítója, a szépnek álmodója, a karitatív munka apostola. Vezérszavak ezek, a róla szóló megemlékezések címei az ország tanítósága vezetőembereinek tollából. Ha én a saját tapasztalataim alapján óhajtanám soraimmal aposztrofálni Rákos Istvánt, ezt legmegfelelőbben egy eset leírásával tehetném. A múlt év őszén együtt voltam vele a vasmegyei Nemes- csón. Az evangélikus iskolaépületet, ahol Péterfy Sándor is tanult és tanított, jelöltük meg emléktáblával. Az Eötvös-Alap részéről Sólyom János, Kapi Rezső, azután innen Vasmegyéből a kir. tanfelügyelő, a vasi közép ev. egyházmegye esperese és több világi vezető egyénisége és számos helybeli és környékbeli érdeklődő társaságában vett részt ott Rákos István az újraépült iskola felavatása után a Péterfy-emléktábla leleplezésén, A Vasv, Ált. Tanítóegyesület agilis elnöke Deák István, továbbá Nemescsó lelkésze és tanítója Gerencsér Zsigmond és Badics Ádám rendezésében lefolyt szép ünnepnek Rákos István volt a díszszónoka, de azért nem sajnált semmi fáradságot,, hogy megnézze Péterfy szülőházát, meglátogassa még életben levő nőrckonát, talált időt arra, hogy ő, máskor a Tanítószövetség ünnepi vezércikkírója, most mint alkalmi tudósító, lejegyezze részletesen az egész ünnepély lefolyását. Akkor láttam, mennyire egész ember és kötelességtudó férfiú Rákos István! A megbízatásokból nem csak a dísszel, megtiszteltetéssel járót vállalja, de viseli a legapróbb részletekig menő munka terhét is és sohasem végez félmunkát. Mint szónokot is ekkor láttam talán legnagyobbnak! Amikor elbűvölő hatású, érzésben, gondolatban és szónoki színekben gazdag beszédben, ihletett ajakkal méltatta Péterfy gazdag életének állomásait, szépségeit, hogy tudott hevülni! Hogy tudott nagy elődje méltatásában költői lendületű megnyilatkozással érzéseinek szárnyakat adni s e szárnyakkal másokat is magasba emelni. És mennyire művészi volt abban is, hogy ezt minden erőltetettség nélkül, póz nélkül, olyan egyszerűen, olyan igazán végezte és érte el! Valahogy ilyen színezetű volt Rákos István július 3-iki jubileumi ünnepe is. Előkelő miliő, de mégsem a barokstílusu gyönyörű terem, pazarfényü csillárjaival, vagy a megjelent előkelőségek: Ripka Ferenc főpolgármester, a minisztérium, a főváros, az orsz, középiskolai és tanítóképzőintézeti tanáregyesületek, a jegyzőegyesület stb. elnökei, a tanfelügyelői kar
