Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Huberehrn Gusztáv Adolf: Válasz Elefánty Sándor tanitó úr cikkére

9

Válasz Elefánty Sándor tanító úr cikkére.

Többek figyelmeztetésére elolvastam az „Evangélikus Népiskola“ 4., 9. és 12. számában megjelent, korálkönyvemmel foglalkozó cikkeket. Nézetem szerint ugyan nem illő dolog, ha a szerző a biráló cikkeit kritika tárgyává teszi, de itt félre kell tennem előítéletemet, mert úgy látom, hogy a birálat nem halad abban a tárgyilagos mederben, amely minden tisztán leszűrt és objektív kritikára nézve nélkülözhetetlen. Teszem, ezt pedig abban a reményben, hogy ezáltal talán sikerülni fog egyet-mást tisztáznom és érthetőbbé tennem.

Mindjárt itt a cikk elején ki kell jelentenem, hogy én a tárgyat teljes objektivitással akarom kezelni és semmiféle személyeskedésbe belemenni nem kívánok Ezt a megjegyzést kénytelen vagyok előrebocsátani azért, nehogy engem is az a sors érjen Elefánty tanító úr részéről, mint amelynek Reichel tanító úr részese lett.

Elefánty tanító úr mindkét cikkében elsősorban azt hangsúlyozza, hogy nekem azokat a szerzőket fel kellett volna említenem, akiktől merítettem.. Ezt én itten a legnagyobb készséggel megteszem, hiszen nincsen semmiféle okom abból titkot csinálni, hogy forrásmunkául Kapi Gyula korálkönyvét felhasználtam. Ez volt az egyedüli magyar korálkönyv, amelyre támaszkodtam és amelyre az egyetemes egyház közgyűlésének határozata értelmében szükségem volt. Használtam még azonkívül Rink, Hesse és Bach korálkönyvét is. Az utóbbit azonban az egyházi hangnemek gyakori felhasználása miatt kénytelen voltam mellőzni, mert ezek gyakorlását nem találom helyénvalónak a középiskolákban. Azt a nagy megtiszteltetést azonban, sajnos, részéről nem fogadhatom el, amely szerint .mindkét cikkében versszakonként és akkordonként rám akarja kényszeríteni Altdörfer, ifj. Kapi, Káldy, Reviczky, Nagy stb. dolgait. Szerénységem tiltja, hogy idegen toliakkal ékesítsem magam,. Másrészről viszont hizelgő rám nézve, hogy könyvem és a fentemlített írók könyvei között olyan nagyfokú hasonlatosság van.

Az evang, korái zenei értékének a megbirálása, nézetem szerint nem képzelhető úgy, hogy akkordokra szedem széjjel és azután összevetem a többi korálkönyvekkei. Miről vari itten, szó tulajdonképen? Egy egyszerű hármas-, esetleg négyeshangzatnak az összes lehető módon való felcseréléséről, amit matematikailag csak hat-, illetőleg 24- íéleképen lehet megcsinálni. Ha még azzal az eshetőséggel is számolunk, hogy ezen felcserélések folytán létrejövő akkordok közül kb. csak a fele használható a szigorú tételben, akkor alig marad néhány lehetőség. Tekintetbe véve már most azt a körülményt, hogy hármas- és négyeshangzatok segítségével egy adott dallamot csak véges számban lehet kidolgozni, akkor nem lehet azon csodálkozni, ha az egyes korálok kidolgozásukban egyeznek. Ismeretes jelenség, hogy egy matematikai feladat megoldása a legtöbb esetben egyezni szokott. Hármas és négyes hangzatokkal való harmonizálás pedig nem más, mint tágabb értelemben vett matematikai feladat.