Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 3. szám - Illetményügyek

78

Tekintetes Szerkesztő Úr! Nagybecsű lapjának februári számában megjelent „Példátlan eset“-hez van néhány szavam, — kérném annak szíves közlését.

A beküldött „eset“, sajnos, nagyjában megfelel a tényleges állapotoknak, ami a tanítón kívül talán nekem fáj legjobban, amiért is mindent megtettem, hogy a tanító megkapja jogos követelését, de nem attól, akit Ő végrehajtatott, a gyülekezettől, hanem: az államtól. Hogy a gyűléseken a dolgok kiéleződtek, annak nem a lelkész az oka, hanem a tanító és gyülekezet közti rossz viszony, mely megválasztásától datálódik. Ha a gyűlésekre eljött volna, tisztábban látna. A sértegetést egy elnök sem engedi meg! Valótlan, hogy én úgy jelentettem ki. Valótlan, hogy a „Mélt. Püspök Úr a dolgukat ellátta!“ Valótlan, hogy engem kihallgatásra rendelt volna. Valótlan, hogy én vezettem a küldöttséget, — csak általam kértek kihallgatást. Kiváló tisztelettel Iharosberény 928/11. 11. Káldy József, lelkész.

Az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva helyet adtunk Káldy József lelkész úr sorainak. Lehet, ha a helyi viszonyokat ismernök, tisztábban látnánk e kérdésben. Egy dolog azonban mégis világosan áll előttünk, az ugyanis, hogy Teke Lajos kartársunknak jogos követelései voltak s hogy nem jutott azokhoz a járandóságaihoz, amelyek illették. A lelkész úrnak, szerintünk, mint az egyház- község fejének, mindent el kellett volna követnie, hogy a tanító illetményeit megkapja. Nagytiszteletű Űr úgy gondolja, ezt az államnak kellett volna tennie. Itt tévedni méltóztatik, mert az szavatol mindenért, aki a hiványt — vagyis a szerződést — aláírja és kiadja.

A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 85.000. 1927. VII. számú rendeletével a nem állami iparostanonciskolai főhivatású tanerők fízetéskiegészítő államsegélyét újabban szabályozta. E szerint a nem állami iparostanonciskolai főhivatású tanerők 1927. évi november 1-től kezdődőleg azt az összegű fizetést kapják, amit a velük hasonló szolgálati idővel és képesítéssel bíró állami tanerők. Hogy az illetményekhez mennyivel járul hozzá az állam és az iskolafenntartó, arra nézve a jelenlegi hozzájárulási arány a mérvadó. A helyi javadalmazás többletének előteremtéséről az iskolafenntartó tartozik gondoskodni.

Nyílt levél. Kedves Szerkesztő Úr! Lapunk február havi számában „Példátlan eset“ címén megjelent közleményéhez legyen szabad nekem is hozzá szólnom. Iharosberényi kollégánk helyzete nem példátlan, sőt minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a falusi kántortanítóság 50%-ka még most is érzékenyen érzi az 1893—1911. évi javadalmi jegyzőkönyvek felvételét. T. i. 1893. évi jav. jkönyv felvétele előtt a tanítóság honnan vette, honnem nem azt a hírt, hogy a nyugdíjigény nagysága is ehhez a jav. jkönyvhöz fog igazodni, vagyis a nyugdíjigényhez alapul fog szolgálni. Állítólag ezt a hírt illetékes helyről nem hivatalosan, hanem csak megsúgással dobták volna a tanítóság közé. S ezzel magyarázható az iharosberényi „jó-