Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 3. szám - Hamar Gyula: Az ág. hitv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek
76 szűkszavú strófáiban kifejezésre jut, Luther fő jellemvonása. De az. Erős Vár egyúttal a legjellemzőbb evangélikus egyházi énekünk is, szent harci riadónk, mely a győzelem bizonyosságát hirdeti. Hogy mikor s milyen körülmények között írta Luther ezt a négystrófás énekét, pontosan nem tudjuk; sok kötetre rúg azoknak a tanulmányoknak a száma, melyek már a 16. század óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. E kérdéssel foglalkozók valamennyije a wormsi és az augsburgi birodalmi gyűlés közötti évtized (1521—1530) éveinek valamelyikére helyezi az Erős Vár keletkezését. Luthernek ez az éneke a német énekeskönyvekben már 1529 óta pontosan kimutatható ugyan, de Holsteinban állítólag már 1524-ben ismerték ezt az éneket és énekelték is, noha még nem a későbben szokásossá lett dallama szerint (Berlit, Deutsche Literaturdenkmäler des 16. Jahrhunderts). Egy újabban felfedezett német énekeskönyv (,Sangbüch- lein, Hans Weyss, 1528“) nyomán némelyek 1527 végére vagy 1528 elejére helyezik az Erős Vár keletkezésének idejét. De az Erős Várnak nem csupán a keletkezése körülményeiről vitatkoztak a történészek, himnológusok, theológusok, nyelvészek, hanem a szövegnek felette tömör nyelvezetével is sok tudós értekezés foglalkozik. Az Erős Vár fordítása éppen a nyelvezet tömörsége miatt igen nehéz. Ennek dacára az Erős Várt eddig 139 nyelven éneklik. Ennek az éneknek mintegy 40—50 magyar fordítása is van, s ezek közül kétségkívül a legjobb az, mely az Ékv 256. száma alatt található, E fordítást Payr Sándor, az Erzsébet tudományegyetem soproni ev, theol. fakultásának tanára végezte, ki mint a jelenleg használatos dunántúli énekeskönyv egykori szerkesztő-bizottságának tagja, 1911- ben, közvetlenül az énekeskönyv anyagának végleges megállapítása és elrendezése előtt, úgyszólván az utolsó napokban, névtelenül adta át a fordítást, melyet a bizottság néhány kifejezés megváltoztatásával elfogadott s ezzel elejtette az eladdig 18 éven át tárgyalt többi 40—50-féle fordítást. A Payr-féle fordításnak a többi fordítással szemben az az előnye, hogy egyszerűsége, világossága, magyarossága mellett leghívebben fejezi ki az eredeti szöveget s ennek erőteljes tömörségét, nem mesterkélt, hanem népies, verselése gördülékeny, zeneileg is az eredeti dallamhoz szabott és immár 16 év óta igen alkalmas volt arra, hogy Luther énekét az eredeti dallamra egyöntetűen énekelhessük magyarul. Az Erős Vár dallamára vonatkozó eddigi legrégibb forrásműként a Klug-féle 1529. évi énekeskönyvet tekintették („Geistliche Lieder auffs new gebessert zu Wittemberg, D. Mart. Luther , . . Gedruckt zu Wittemberg durch Ioseph Klug, 1529“). A legújabb kritika szerint az Erős Várt legelőször a Hans Weyss által Wittenbergben 1528-ban megjelent énekeskönyv közölte, mely azonban csak Rhau György leipzigi kántor és későbbi wittenbergi nyomdász (megh. 1548) egy újabban felfedezett leveléből lett ismeretessé. Az Erős Vár dallama az eddigi zenekritikai megállapítások szerint Luthertől ered, A Kkvben a dallam D-dúros, mely a négy versszakra terjedő szöveg 1,—4. sorainak jambusi lejtéséhez képest felütéses, az 5., 6.
