Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 1. szám - Tárca

31

Az iskola humora.

Fogalmazvány: Az oroszlán.

Tegnap a tanító úrral kimentünk az állatkertbe. Tekintélyes nagysága van és lába széles talpban végződik. Ordítása rettenetes, ha kitátja a száját. Feleségének nőstény a neve, mert nincs sörénye és nagyon szereti a kölykeit. Ezek négy lábból és farkból állanak és minden évben egyszer jönnek a világra. Az. oroszlán kedvence a húsnak, de vajaszsemlyét is eszik, amit édesanyám uzsonnául adott. Egyet sem olvastam, már bekapta. Az ápoló vasrúddal eteti. Szeme nézésével imponál az oroszlánnak. Dühös fogazata van, de a nyelve érdes. Szemei a fejébe nőttek és éjjel is látni őket, mert gömbölyűek. Farkát a bal oldalán.viseli és egész Afrikában és Ázsiában van elterjedve. Onnan villamoson mentünk haza.

Szántó Mihály, IV. oszt. tanuló.

*

A tanító magyarázza a gyermekeknek, milyen nagyszerűen segít magán a természet, ha véletlenül egyik szervünk fogyatékossá lesz. A vaknál annál jobban fejlődik ki a tapintás érzéke, a siketnél a látás stb.

,,Hát tudnátok-e ti is erre példát, gyermekek?“ kérdi a tanító.

Felpattan a kis Jóska gyerek: ,,Igenis, tanító úr, én tudok. A mi Jancsinknak rövidebb az egyik lába, de annál hosszabb a másik!"

*

Egy kis fiúcska keservesen sir az iskolában, mert a foga fáj.

A tanító egyre biztatja: húzássá ki!

„Nem merem, mert fáj“, zokogja a nebuló.

Erre a tanító a következőképen bátorítja és biztatja a kis pácienst: „Ne hidd, fiacskám, hogy fáj! Ismerek egy fogorvos bácsit, az úgy tud fogat húzni, hogy jól esik. Szinte megkívánja az ember. Ha otthon azt kérdezem: „Mit akartok inkább, gyermekek, cukros süteményt, vagy színházba akartok menni?“, akkor mindnyájan azt kiáltják: „Édesapám, fogat huzatni, fogat huzatni!"

Tanító: „Gyermekek, nevezzetek meg három tárgyat, melyben keményítő van.“

Károlyka: „Egy pár vasalt manzsetta, meg egy gallér!"

*