Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Egyesületi élet
261 A közgyűlés — miután a tisztikar mandátuma lejárt — a régieket tisztelte meg bizalmával. A pénztár állapotának ismertetése és a Himnusz eléneklése után a közgyűlés véget ért. Másnap a tanítótestvérek a lelkészekkel együtt úrvacsorához járultak, majd az esperességi közgyűlésen vettek részt. Perényi Rezső, elnök. Az egyházkerületi gyűlésekkel kakcsolatosan a Dunáninneni ág. h. evang. Egyházkerületi Tanítóegyesület folyó évi augusztus hó 7-én tartotta meg Budapesten — megalakulása óta első ízben — évi rendes közgyűlését. A gazdasági munkaidőben a tagok ugyan kisebb számban jelentek meg, a jelenlévők azonban azzal a lelkes együttérzéssel, mellyel az egyesületi elnök beszédét, majd a tárgysorozatnak minden egyes pontját helyesléssel kisérték, tanujelét adták annak, hogy az egyesület tudatában van a reá váró fontos feladatoknak is. Az egyesület elnöke, Bérces Lajos balassagyarmati ig.-tanító, elnöki megnyitó beszédét a magyar hitvallással kezdette meg, s szavain mindvégig át- meg átizzott a magyar hazának visszaszerzéséért és az evangélikus egyházáért küzdő tanítónak hazafias és vallásos érzése. „Trianoni hóhéraink által megállapított, új országhatárokkal megjelölt térképeket hiába aggatnak iskolánk falára, mi magyar evangélikus tanítók csak egy hazát ismerhetünk, csak egy hazát taníthatunk: az oszthatatlan ezer éves Magvarországot“, mondotta beszédében és élesen rámutatott arra, hegy milyen fontos feladatok szolgálatában áll épen az evang. tanító, akiknek nagy része nemzetiségi vidéken működik. Hangsúlyozta, hegy a kormányunk által kiadott A, B és C típusú iskolák tanterve nem azt jelenti, hogy azt a nemzetiségi vidéken működő tanító teljes egészében hajtsa végre. Ellenkezőleg, legyen az evang. tanító erős ellenharcosa annak a gyakori vádnak, hogy egyházunk kerékkötője a megmagyarosodásnak. Lelkészével egyetértve, iskolában és iskolán kívül, nagy körülteintéssel, kellő óvatossággal, de ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy a magyar nvelvet mind fekezettabban átvigyük istentiszteletünk nyelvébe, hogy híveink a magyar nyelvet tökéletesen bírják, érezzék, érte élni és szenvedni készek legyenek. Az evangélikus tanító második nagy feladataként pedig tehetségének teljes mértékben az egyház szolgálatába való állítását jelörce meg. Nevelje az evang. tanító az ifjúságot meggyőződéses és öntudatos, de egyben egyházáért küzdeni is tudó evangélikusokká, A felnőtteket fel kell ráznunk — sokszor tapasztalt — közönyösségükből. Az ősök áldozatkészsége kiveszőben van, pedig a kultúrigények emelkedése, a nyolc osztályú népiskola, új tantermek, új és modernebb tanítói lakások mind próbára fogják tenni híveink áldozatkészségét. Nem szabad mindent az államtól várnunk. Evangélikus ta
