Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 7-8. szám - Szendre Ernő: Kicsi pont ön…
19S Kicsi pont ön . . . Hát igen! Igaza van simoú Zoltánnak! Maguk a tanítók sem kcnyítanak a helyesíráshoz! Tehát én sem. Lám, mindjárt rám is bizonyíthatja egy újabb reklám-riport keretében. Mert íme, a nevét úgy írtam le, ahogy az érzésem diktálta. Kár is volna a tinta pazarlásért! S úgy hiszem, a többi ,,sem konyító“ társam igazat ad nekem, Hadd legyen hát tökéletesen igaza símon Zoltánnak. így aztán mindkettőnek: a Tanítóknak (lám, már ismét egy hiba: nagy T!) is, meg sim.cn Zoltánnak is igaza lesz. Tehát kvittek leszünk! De van ám az éremnek egy másik fele is! S én megszoktam azt nézni! Még az aranypénzt, de még az ezüstöt is megforgatom, így győződöm meg igaz voltáról. S úgy hiszem, minden ember így tesz. Azaz, dehogy is! Lám simonzoltán (újabb helyesírási hiba, avagy mégsem az?) nem tesz így. Legalább is abban a tanyai 160 gyerekes iskolában nem tett így, mikor a dolgozatokat kijavította. Ő csak az érem egyik oldalát nézte, abban merült el úgy annyira, hogy észre sem vette, annak hamis voltát, az iskola másik arculatát. Meglátott a falon egy pókot s már csupa pókhálónak nézte az egész termet. Kár, hogy nem lógott ott egy tükör. Hadd nézett volna abba bele. Legalább azt is megírhatta volna: mit látott benne! Valószínű, ,,egy török-tatár nyelvemlék nyomainak“ a felfedezőjét! Mily kár, hogy a tudósok oly szerények. Ha már az ország nem is, de legal áb saját maga „bukkant“ volna önmagára a tükörben! Hát már most én, a helyesírási tudatlan kérdem: — Meggyőződött ön simonzoltán ,,a tanítók helyesírási tudatlanságáról? — Látta mind a tizenhatezer tanító írását? Ha nem s ha nem látta, hogy mer ön általánosítani? — Avagy nincs az ön gárdájában elég helyesírást nem tudó egyén? És nem akad ilyen minden pályán? Ezek után, ha nem tudja, hogy történik a tanítóság helyesírási kiképzése, ajánlom, iratkozzék be a képző első osztályába s akkor, ha közben el nem hasal, meggyőződhet a képzőtanárok arravalósá- gáról s én hiszem, hatvan éves ésszel is tanulni fog ott újat. Ne féltse ön őket, de ne is sajnálja a leendő tanítókat. Kicsi pont ön ott is! Hát még köztünk, a tizenhatezer között?! Azt meri ön irní: nem volt szerencsém a helyesírás iránt fogékony tanítóval összeakadni! (Talán szerencséje ez!) Sőt, ha máj- bántalmaim volnának, majdnem azt mondhatnám: arról ismerni meg a rossz tanítót, hogy tisztában van a helyesírással! Mondja: nem szégyelte ezt leimi? Hát az ön első tanítója nem tudott helyesírásilag imi? Nem ismerte a betűket? Hát akkor hol tanulta ön meg ezt, talán a gimnázium első osztályában? S ennek dacára felvették oda? Ugyan melyik iskola volt az? Jó volna tudni, igen látogatott lenne az! S csakugyan nem találkozott ön soha egyet-
