Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 6. szám - Illetményügyek - Egyesületi élet

185

séges, hogy gyűlési határozattal ,.követeli“ a tankönyv után kapott százalékot stb. Hiszen akkor ugyanazon az alapon

a stólát is elszedhetné a tagoktól! (Csak ne vigyük ad absurdum a dolgot!) Kérheti az egyesület, de nem követelheti. (Szóval, összes határozataink végrehajtása a tagoknak tetszésétől függ! — Szerk.) És éppen azért a legnagyobb önérzettel és határozottan visszautasítjuk azt a hangot, melyet Kiszely pénztáros használ, amikor azt mondja és írja: ,,követelem! követeljük!“ Vegye tudomásul azt, hogy követelni csak tagdíjat áll módjában és hatalmában. Az üdülőház ügyében bármit is csak kérhet, de semmit sem követelhet. Aki az üdülőház megvalósításához tagdíjjal, gyűjtéssel, különféle százalékkal stb, hozzá akar járulni, megteszi kérésre is, vagy anélkül is, de követelésre egész biztosan nem. Aki pedig ezen célra áldozni nem akar, vagy nem tud (az más! — Szerk,), afttól hiába követel, úgysem kap. Az élet tapasztalata azt bizonyítja, hogy a szivek a szép szóra és kellemes modorra inkább megnyílnak. Pökhendi és fennhéjázó modorral még azokat is elriasztjuk, akik az ügynek jó szívvel esetleg szolgálhatnának!

Attól a perctől kezdve, amikor a Tolna-Baranya-Somogyi Egyházmegyei Tanítóegyesület úgy határozott, hogy csak egy Budapesten létesítendő gyógyház céljaira áldoz, nekem, mint az egyesületnek elnöke és az országos egyesületnek választmányában képviselője, kötelességem eme határozatot respektálni és magatartásomat ehhez szabni,“ (Engedje meg, — ebben a szerkesztő egy kis ellenmondást lát, — mert, ha előbb nagy lelkesedéssel agitált az országos egyesület határozatának, tehát a legfőbb szerv határozatának végrehajtása mellett, akkor alárendelt szervének határozatáért nem exponálhatta magát, Az egyetemes egyház határozatait is — ugyebár — végrehajtja az egyházmegye szó nélkül.)

Az üdülőház történetének genezisével foglalkozik azután hosszan Grieszhaber, de ezzel nem fárasztjuk olvasóinkat, — hiszen lapunkban történelmi hűséggel adtunk vissza minden erre vonatkozó adatot, , Szükséges azonban az 1927, évi december 28-án tartott választmányi gyűlésünkön történteket leszögeznünk. Azon elnök az államsegélyre vonatkozólag egy erősen bizalmas jellegű közlést tett. K a p i Béla püspök úr elnöknek szavát vette, hogy ezt a teljesen megbízható, de a nyilvánosság elé a költségvetési vita lezárása előtt nem hozható államsegélyes ügyet, csak bizalmasként kezelje és a választmányt is csak titoktartás kötelezettsége mellett avassa be. Azért elnök kijelentette, hogy közléseit a nyilvánosságnak átadni nem szabad, — de ettől eltekintve, sem volna tanácsos. Azon nézeten van, hogy azok, akik eddig is lagymatagon támogatták az üdülőház érdekében megindított mozgalmat, arra a hírre, hogy az államsegély meglesz, teljesen beszüntetik majd a befizetéseket és egyébként sem tesznek majd érte semmit sem.

Grieszhaber szót kért és azt mondotta, „nem tud egyetérteni az elnökkel abban, hogy mi az államsegély elnyerésének örömét ne osz- szuk meg otthon kartársainkkal- Ama tény, hogy ilyen tekintélyes ösz- szeget kapunk, nem lankasztani, de fokozni fogja az áldozatkészséget.