Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 6. szám - Vegyes közlemények

179

a hazára és egyházra, a „Halál és öröklét“ cim alatt pedig az elmúlásra és örökéletre vonatkozó csodás szépségű imádságokat foglal össze.

Minden imádságon, illetve minden imádság szerkezetén észlelhető a mélységes vallás-pedagógiai meggondolás. Szerzőnek szemlátomást az a törekvése, hogy az imádkozó ne érezze, hogy kivülről, idegentől kapja az imádságot, hanem inkább azt érezze, hogy az imádság az övé, saját szivéből fakad. Azért hat- nak ezek az imádságok oly közvetlenül.

Ami ezeknek az imádságoknak elgondolási mélységükön és igaz hitből fakadt származásukon kívül oly elvitathatatlan nagy hatást biztosít, az első sorban köntösük, amelyben megjelennek. Itt minden gyönyörű harmóniában olvad össze. A fenségesen szárnyaló hang, az egyszerűségében is mesteri beszéd, a hit ereje és magyar nyelvünknek minden rejtett szépsége oly tökéletes egységgé forr össze, hogy ennél klasszikusabbat a magyar vallásos irodalom még nem produkált. Egy Istentől ihletett férfiú, egy igazi magyar Gerock-nak mesteri müve ez a könyv, mely áldásforrásává lesz bizonyosan minden igaz evangélikus hívőnek.

Karlársainknak megszerzésre és kolportázsra a legmelegebben ajánljuk. Különféle, de kivétel nélkül szép kiállításban kapható a kiadó cégnél, (műbőr- vagy igazi bőrkötésben, valódi aranymetszéssel) 12, 17, 18, 20, 21, 27 és 28 pengőért.

Vegyes közlemények.

Egy magyar tanító regénye. Ritter Géza paládicsi tanító a háború első esztendejében orosz fogságba került. A kommunizmus kitöréséig elég tűrhető volt a helyzete. Mindenféle munkát vállalt és mindig keresett annyit, hogy tisztességesen fenn tudta magát tartani. A cárizmus bukása után azonban rosszra fordult a magyar foglyoknak a sorsa. Eleinte szélnek engedték őket, de mivel pénzük nem volt, nem használhatták ki szabadságukat és ott kellett maradniok. Az éhség egy nagy részét azután a vörös hadsereg karjai közé kergette. Akik nem csaptak fel vöröskatonának, azokat kegyetlenül kínozták. Ritter valahogy eljutott Tomszkba és itt talált munkát, de annyit nem tudott keresni, hogy Wladiwostokig eljuthatott, vagy ott hajóra szállhatott volna. Tomszkban mindenki orosznak nézte, mert kifogástalanul beszélt oroszul. A vörös kommün dühöngött tovább és különösen az intelligens osztályt púsztította. A férfiakat vagy leöldöste, vagy börtönbe vetette, a nőket pedig a legocsmányabb munkák végzésére kényszerítette. Később Moszkvából az a rendelet jött, hogy az úri osztályhoz tartozó nőket mind Szibéria legészakibb vidékeire kell deportálni, ahol a biztos halál várt reájuk Csak azokkal tehető kivétel, akiket valamely elvtárs feleségül választ. A vörösőrök kíséretében mindennap munkára hajtott nők közt volt egy