Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 1. szám - Uj köntösben

1

Uj köntösben.

Az „Evangélikus Népiskola“ ezzel a számmal átlép a XXXIV. évfolyamba s mint már jeleztük, hivatalos közlönye lett az Országos Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanítóegyesületnek. Általános kívánságra megnövesztettük lapunk terjedelmét. Ezentúl nem 16, hanem 32 nagy oktáv oldalon jelenik meg havonta.

Az „Evangélikus Népiskola,“ mint nevelés- és oktatásügyi folyóirat első sorban a tudományos szakirodalmat kultiválta, s mint ilyen magas színvonalon mozgott mindig. A jövőben is ezt a munkaterületet műveli első sorban, de nagyobb tekintettel lesz egyéb hivatásunkkal összefüggő szükségletekre is. Sokfélét nem közölhettünk, íérszüke miatt, aminek helyet kellett volna adnunk lapunkban. Fokozott tigyelemmel kisérjük ezentúl a bel- és külföldi tanügyi mozgalmakat és beszámolunk majd minden nevezetesebb jelenségről, vagy vívmányról, hogy azokból okuljunk és azokat evangélikus iskoláink javára fordíthassuk.

Célunk elmélyülésre, kutatásra, eszmetermelésre szoktatni kartársainkat. Látókörünkön akarunk tágítani és azért elkísérjük olvasóinkat a tudomány járatlanabb területeire is; felvetünk kérdéseket, melyek alapul szolgálhatnak élénk eszmecserére; problémákat feszegetünk, melyeket iskolánkkal kapcsolatban a haladó kor, az élet vet fel s melyek megoldásának kísérletétől nem riadhatunk vissza. Rá akarjuk szoktatni kartársainkat arra, hogy papírra vessék gondolataikat, tapasztalataikat, megfigyeléseiket, kívánságaikat, terveiket. Hozzászóljanak minden minket érintő kérdéshez és tegyük mindezt az objektivitás szemüvegén át tekintve, önuralommal, érvekkel, bizonyítékokkal alátámasztva, igazi parlamentárius hangon. Sok tehetség fekszik, csiszolatlan gyémántként, az ismeretlenség homályában. Hozzuk napfényre! Legyen az Evangélikus Népiskola az a köszörűkő, amelyen ez a kibányászott talentum igazi, értékes kohinorrá csiszolódik.

Én ezeket a sorokat összes kartársaimhoz intézem, de első sorban mégis az ifjú nemzedékhez, a pelyhedző sasokhoz. Bontsanak szárnyat és közelítsék meg a napot merész röptűkben; — ne járjanak lent a mindennapiság szürke ködtengerében. Röpüljenek! Adjon nekik szárnyat az acélt oil. Minden gondolat, melyet papírra vetnek, a magasba röpíti őket és megszokván az írásművészet tiszta régióit, kikivánkoznak majd a taposómalomból, a napszámos munka lelket ölő szürkeségéből és kielégülést csak a magasabb szellemi életben egy maguknak alkotott külön ideális világnak teremtésében találnak.

Hogy miről Írjanak ? Hát édes Istenem, mindenről ami az iskola tengelye körül forog! Ha másról nem, hát annak humoráról, vagy ennek egy ünnepélyéről. írjanak magukról, ha valami panasz terheli őket. Intézzenek kérdést lapunkhoz, ha valamire választ nem találnak. Közöljék sérelmeiket, kérjenel tanácsot, jelentsenek minden személyi változást. írjanak elhalt, vagy nyu-