Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 4. szám - Tolnay Pál: A nyelvtantanítás és az új tanterv
11(3 helyesírás megtanítását. Megfigyeléseken alapuló tapasztalataim azt mutatják, hogy épen azoknak a tanítóknak a növendékei tanúsítanak legkevesebb ügyességet a helyesírásban, akik valósággal fújják a nyelvtani szabályokat. Mennyi időbe és fáradságba kerül a grammatikai szabályoknak betanítása és mégis az osztály tömege siket, vak és néma marad, amikor számot kell adni az előhaladásról, mert ezen nagyon is elvont tárgy az elemiiskolai gyermek lelkében sohasem válik ismeretté s a szó elrepül, azért mindem évben elölről lehet kezdeni a haszontalan szalmacséplést. Abban bizonyára egyetértünk mindannyian, hogy az iskolának az életre kell nevelni, ezért kerüljünk minden olyan oktatást, amelynek az életre kiható haszna csekély, amelynek nincsen gyakorlati alkalmazhatósága. Nem tudákos emberekre van szükség, hanem praktikusan gondolkodó és cselekvő egyénekre. Nem lehet a nyelvtan tanítása cél, hanem csupán csak eszköz a helyesírás elsajátíttatására. Tehát a szabályokból a legszükségesebbek veendők s főleg a helyesírásra használjuk fel a drága időt. Maga a tanterv is a helyesírásra fekteti a fősúlyt, amikor mellőzi a régi elnevezést, tehát helyesírási és nyelvi magyarázatokról beszél! Ha nem is ad a tanterv utasítást a nyelvtantanításra sem, mindamellett már a címből is kitetszik, hogy a helyesírás tanítandó elsősorban, a szabály levezetése, illetve a grammatizálás csak másodrendű követelmény. Meglepő azonban és érthetetlen, hogy a tanterv még mindig sokat előír a nyelvi magyarázatokra vonatkozólag, mintha csak ott a központban is nehezen tudnának szakítani a múlttal. Hát még milyen túlzásokba mennek egyes tankönyvek! Ismerek egy olyan nyelvtani példatárt, amely a negyedik osztályban mintegy két oldalon foglalkozik a képzőkkel, még pedig olyan nyakatekert meghatározásokkal, hogy olvasásuk közbeni az embernek minden hajszála égnek mered a rémülettől és örökre elmegy a kedve a gram- matizálástól. Pedig hát teljesen elegendő, ha a tanuló felismeri a szó tövét, mert ezen ismeret birtokában már le tudja helyesen Írni azokat a szókat is, amelyek az élőbeszédben másképen hangzanak, mint írásban vagy nyomtatásban láthatók. Más iskolatípusok mindent, talán még a jelentéktelennek látszó dolgokat is, tudományos formában igyekeznek meghatározni, addig a népiskolának a tudományok leegyszerűsítésére kell törekedni, mert csak így remélhető, hogy a tömegek is részesülnek a tudás áldásaiban és majd megfontoltabban cselekszenek, ha a haza és egyház áldozatot követel tőlük a jövőben. Az elemiiskolában nem lehet s nem is szabad a tanítási módszereket sem uniformizálni. Tanításunkban mindig a legegyszerűbben járjunk el, kiki tehetsége és egyénisége szerint. A fődolog, hogy amivel foglalkozunk, azt eredményesen tanítsuk. A képzőkről volt az imént szó. Hogyan taníthatok a képzőkről, ha nekem a legfőbb célom minden nyelvtani órán a helyesírás gyakorlása. A e e et egyszerű. Mondatokat iratok diktálás után, azután a lehető legegyszerűbb módon levonjuk közösen a legszüksége-
