Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Miért van szükségünk minél előbb az üdülőházra?
11 A gyűjtés sem utolsó dolog ám! hangoztatják ismét mások. Úgy van! Én is ezt állítom! Gondoljuk csak el, mennyit gyűjtöttünk mi az Eötvös-alapnak, a vakoknak, a siketnémáknak, tűz-vízkárosul- taknak, hadiárváknak, szegényeinknek, különféle budapesti szanatóriumnak, egyes személyeknek stb. évenként és állandóan, úgy, hogy sokszor az iskolai tanítás is szenvedett emiatt. — Most magunkról van szó! Talán szerényen visszahúzódjunk és ne gyűjtsünk? Ugye, erről szó sem lehet! Gyűjtsünk, akik azt hisszük, hogy ezen a téren érünk el sikert! A gyűjtésnek több módja van. Falun kérhetünk szövetkezeteinktől, barátainktól és ismerőseinktől üdülő- házunkra adományokat, jobbmódú házakat is meglátogathatunk. Vár osban ezeken kívül bankokat, egyesületeket is kérhetünk ügyünk támogatására. Találkoztam olyan kollégával is, aki azt látta célravezetőnek, ha egyházainktól kérünk segítséget. Ez is helyes. Próbáljunk meg mindent. Kérjen minden tanító egyházától, mint én tettem és kapjon is, minden kartársam, többet-kevesebbet, amint én kaptam erre a célra 100 pengőt. — Mindenféle előadást természetesen belépődíjak mellett tartunk. A jegyeket a teljes siker érdekében már jó előre adjuk el. Felhasználhatjuk ennél az eljárásnál iskolás növendékeinket, ismétlősein- ket, leventéinket, jóakaratú felnőtt híveinket és barátainkat. Tapasztalásból mondom: így a teljes siker biztos! 403 elemi iskolánk van. Ebben közel 900 tanító működik. — A Tanítónapot meg kell tartanunk, hiszen azért kértük, azért kaptuk. Ha most minden tanító becsületesen és hűségesen teljesíti kötelességét: üdülőházunk hamarabb állni fog, mint hittük volna!! Adja Isten, hogy reményünk, vágyunk minél előbb valóra váljék! Miért vasi szükségünk minél előbb az üdülőházra? ii. Kedves lapunk, az ,,Evangélikus Népiskola“ 1928. év január 1-től az eddigi 16 oldalnyi terjedelem helyett 32 lapoldalon jelenik meg az evangélikus tanítóság kívánságára és azok javára. Sietek azért az első számban gondolataimat, terveimet elhelyezni, hogy a tanítói közösségnek szolgálatára lehessek. Örömmel teszem ezt, mert az Egyetemes Közgyűlésünk kötelezőleg kimondotta, hogy minden iskolának a beíráspénz terhére elő kell fizetni hivatalos közlönyünkre és így most nem 200—300, hanem közel 900 kartársammal beszélhetek. Lapunk hasábjain az 1925. évben a 9. számban arról írtam, hogy a tankönyvek és tanszerek utáni százalékból az „Evangélikus Népiskolát“ életképessé, izmossá tehetjük és jóléti intézményeink
