Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 3. szám - Magyar nyelvoktatás az idegenajkú népiskolákban
39 és török iga könnyet fakaszt, Zrínyi, Dobó, Szondy büszke önérzetet varázsol, míg Trianon hallatára ökölbe szorul a keze! Ha pedig ezeket Demosthenes ékesszólásával is mondom el magyarul, a gyermekseregre nincs ez a hatása. A történelmi tárgy tehát alkalmasabb arra, hogy az anyanyelven tanítsuk, mert inkább tudom vele a hazafias érzést, a haza iránti hűséget és szeretetet ápolni. Viszont nagyon alkalmasaknak találom a magyar nyelv tanítására a természetrajzi tárgyakat (gazdaságtan, természetrajz, egészségtan, háztartástan, vegytan és természettan), mint amelyek szemléltetésre igen alkalmasak s különben is olyan tárgykörben beszéltetnek, hogy olyan szókincs birtokába juttatják a gyermekeket, melyekre a mindennapi életben lépten-nyomon szüksége van, s így bő alkalom is kínálkozik azok gyakorlására. Szerény véleményem egyébként az, hogy a magyar nyelv elsajátítása nem pusztán attól függ, hogy hány tantárgyat tanítunk magyarul, hanem és főleg attól, mely tárgyakat mennyi idővel, milyen ügyes- séggel, türelemmel és ügyszeretettel tanítunk. Ha rendelkezésünkre áll a szükséges idő, akkor 1—2 alkalmas tantárgynak a viszony szerinti ügyes beállításával gyakorlatilag több eredményt érhetünk el, mint akkor, mikor a kellő idő hiányában és az osztatlan viszonyoknak figyelembe vétele nélkül az összes tantárgyakat forszírozzuk. Épen a sok tantárggyal kapcsolatban olyan sok felesleges szóval és kifejezéssel terhelhetjük meg a gyermek agyát, melyeket hétköznapi életében nem fogja alkalmazhatni s emellett nem jut tán birtokába ama néhány száz szónak, melyre az ő egyszerű, falusi, gyakorlati életében lépten- nyomon szüksége volna! Ha tehát típusok szerint akarjuk a nemzetiségi iskolákat klasszí- fikálni, akkor ne három, hanem csak két típus legyen, még pedig a helyi viszonyok és az iskola osztottsága vagy osztatlansága szerint magyar tannyelvű az összes három- s többtanítós iskolákban és ott, ahol az egy- és kéttniítós iskola növendékei vegyesnyelvűek s így bizonyos magyar beszédkészséggel jönnek már az iskolába. Vegyes tannyelvű lehetne a teljesen osztatlan és kéttanítós iskolákban ott, ahol a gyermekek az anyanyelven kívül semmiféle magyar beszéd- készséggel nem rendelkeznek. Itt az összes természetrajzi tárgyak és a földrajz magyarul, a történelem, alkotmánytan és számtan az anyanyelven, az olvasás, írás, fogalmazás és beszédgyakorlatok pedig mindkét nyelven taníttassanak. Ha azonban a kitűzött ideális célhoz akarunk jutni, akkor mindenekelőtt egy egységes munkaprogrammra van szükségünk, egy olyan reális tantervre, amely a nemzetiségi iskolák speciális viszonyaival és céljával számolva, az anyagot úgy válogatja össze, hogy az egyrészt az értelmet is szolgálja, másrészt pedig a magyar nyelv elsajátítását is lehetővé teszi. Szükségünk van tehát egy különleges praktikus tantervre, Azok közé tartozom, kik az új tantervet, paedagógíailag boncolva és ideális célját tekintve, egy valóságos mesterműnek tartom. A reális életben azonban ezen tanterv a magyarajkú falusi iskolák számára is nagyon kemény dió lészen, mert nincsenek meg ama alapfel
