Evangélikus Népiskola, 1927

1927 / 2. szám - Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez

29

Figyelembe kell venni mindenütt, tehát a vallásiam tantervűnknél is — a gyermeklélektani, fejlődéstani szempontokat.

Nem lenne furcsa, — a tervezet újnak nevezi magát, a vallásiam részben meg halad a régi nyomokon? (A tervezők ehhez az anyaghoz avatatlan kézzel nem akartak hozzányúlni, azért csak felosztották nyolc évre. Az utasítást az egyház van hivatva megadni. Szerk.)

A régi Tantervnek és Utasításnak vannak hézagai; ez kitűnik példáúl az 5. lapon is, ahol azt mondja: „A bibliai történetek tanítása az I. osztályban karácsony előtt két héttel, Jézus születésének tanításával veszi kezdetét.“ — Ugyan mit csinálunk három és fél hónapon a vallásosában? Talán (7. lap) „Istenhez, szülőkhöz, embertársainkhoz és a íermészehez való viszonyainkat feltüntető valláserkölcsi költemányek“-et tanítunk? Nem! Beszélgessünk; kutassuk, tisztázzuk, mélyítsük az alapfogalmakat naiv, egyszerű mesékkel, amiken a felnőtt mosolyog, de amikre megindúl a gyermek fejlődő erkölcsi élete- Szakasztott úgy, amint azt annak idején Alexy Lajos szokta és egykori tanítványa, Raffay Sándor püspök „Útmutató a Jézushoz“ című művében nekünk és a kisdedeknek megmutatta.

Ezeknek előrebocsátása után elmondom — függetenüi a gyermekfejlődéstani szempontoktól — a vallástani íanterv-tervezetre vonatkozó észrevételeimet.

1. A népisk. vaílástanstás célja. Pótlandó az a, b. célhoz az Utasítás 60. lapja utolsó két szakasza, ami kimaradt: „Célja.... vezesse a gyermeket egyházunk történetébe, szervezetének ismeretébe ... annak javáért munkálkodni és áldozni kész legyen. . .“ — „Elhatározó befolyást gyakoroljon jelleme alakulására, életének egész folyására, megelégedésére és boldogságára.“

2. a népisk. vallástanítás bibi. történeti tárgya. Az Utasítás 64. lapjának 2. szakasza ezt mondja: „.... a történeteket ennélfogva nem önmagukért, hanem a bennök szemléltető valláserkölcsi eszmék és igazságok kedvéért tanítjuk.* Szomorú ez a „nem önmagunkért“ tanítuk. Bizony a vizsga-elnök, iskolavizsgálók a történeteket kívánják; ez a mérték; a tanító tanított, a tanuló tudott. A vallástanár is a hibátlan elmondásra osztályoz. Az erkölcsit pedig elveszítjük. Nem elég ezt hangoztatni ma sem!

3. A vatiástan tananyaga. I. osztály. Az ó-szövetségi bibi. történeteket mind elhagynám, talán csak Mózes születését hagynám meg más köntösben. A régi Tanterv és Utasítás ezt mondja (74. lap 2. szakasz):„A keresztyén vallási és erkölcsi igazságainak fő- és tulajdonképpeni kútforrása és kánonja az újszövetség, azért, ha megrövidítésre, kihagyásra van szükség, úgy első sorban és főképpen az ószövetségi történetek sorában eszközlendő." T. i. a redukálás. Más helyütt: „Oly történetek tanítandók, melyek az egyetemes jót, szépet, nemest, erköcsöst példázzák. A józsefi tör- történetek, Dávid és Góliát nem az I.-ba való. Az ószövetségi történetek helyett: Jézus élete lenne az I. osztály anyaga, ilyen