Evangélikus Népiskola, 1927

1927 / 2. szám - Az evangélikus öntudat nevelése

26

Az evangélikus öntudat nevelése.

Irta: Lipták Pál ev. tanító

(Vége),

És mi? Mi megalkuvók, bátortalanok és ingadozók vagyunk.

Ez a lutheri hév, ez a lutheri bátorság, határozottság és dac legyen mibennünk, ha Luthernek igazi követői akarunk lenni. Hogy azok lehessünk, mi és híveink is, neveljük először önmagunkat, másodszor gyermekeinket, harmadszor híveinket (népünket) evangélikus öntudatra.

Hogyan leszünk Luther igazi követői? Ha úgy élünk, úgy cselekszünk, úgy tanítunk, mint ő. Ha a szenírást olvassuk, ha — mint Pál apostol mondja Efezusb, VI, v,, 13 f, — ,,felvesszük Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassunk a gonosznak és megállhassunk a hitben“, Erősödjünk a hitben, hogy másokat is erősíthessünk, neveljük öntudatra önmagunkat, hogy másokat is nevelhessünk. Olvassuk a bibliát, egyházunk történetét (Zsilinszky Mihály: Evang. egyh, tört.). Járjunk a templomba, ott szíwel-lélekkel dicsőítsük az Urat, mert jó és örökké tartó az ő kegyelme, mert a jó példa a legjobb nevelő eszköz, Járuljunk Úrvacsorához, hogy méltók legyünk Teremtőnk nagy kegyelmére, mert aki sem hideg, sem meleg, kiveti azt az Úr választottat közül. Általában pedig úgy éljünk, cselekedjünk, hogy tetteinkkel, viselkedésünkkel bebizonyítsuk, hogy „nem szégyeljük Krisztus Evangyéliumát“.

Egyházunk az iskolát kertnek tekinti. Mi tehát, mint kertészek szeretettel ápoljuk, neveljük a reánk bízott csemetéket. A gyermeknél öntudatot — a szó szoros értelmében — elérni nem lehet. A gyermeknél nem a tudatra, hanem az érzelemre kell hatni. Erre legalkalmasabbak a bibliai történetek (Izsák, József, Absolon története; Nábot szőlője). Krisztus Urunk példázatai (Magvető, Tékozló fiú, Irgalmas szamaritánus stb.), ezek tanítása alkalmával megérti, hogy Isten gondoskodik róluk (József), hogy megbocsát (Tékozló fiú), s így támad benne hit; a hitből istenfélelem, mely minden böl- cseség kezdete.

Az ének szárnyain lelkecskéje az égbe emelkedik s érzi, hogy ő oly parányi ugyan, de a hatalmas, nagy Teremtő őreá is gondot visel, öt is kegyelmébe fogadja, ha jó és engedelmes lesz szüleinek, mint a gyermek Jézus. Megtanítjuk, hogy ő keresztyén, hogy evangélikus, hogy ennek örülnie kell. Az ember késő öregségében is visszaemlékszik édesanyja oktatására, intéseire, ép úgy az iskolai éveire is. Az iskolában elvetett mag kikéi, nő s ha az élet viharai el nem pusztítják, terebélyes fává fejlődik a gyermek hite, vallásossága, evangélicizmusa, melynek árnyékában nyugodtan tölti napjait. Az iskola nevelő, irányító munkássága azonban rövid ideig tart. Hasonlók vagyunk a magvetőhöz. Elvetjük a magot. Egyik az út szélére, másik köves talajba, harmadik a tövisek közé hull és csak némelyik hoz hasznot; azért van ez, mert a család, a társadalom a mi vetésünket tovább nem ápolja, nem óvja.