Evangélikus Népiskola, 1927

1927 / 7-8. szám - Nietzsche Frigyes és paedagógiája

110

telem fejlődésével fejlődik a humanizmus, a szociális érzés, a szim- páthia s a könyörületesség is, így van ez a gyermeknél s a népeknél egyaránt. Az igazság felé fejlődik az emberiség. A jóság és okosság forrása egy. Amit csak primitív s még ma is vad nép erkölcsösnek tartott s tart, azt mi már nem annak tartjuk s ezért törekvésünk, azt kiirtani. így szűnt meg a rabszolgakereskedés, rabszolgatartás, a más valláson, felfogáson, gondolkodáson levők üldözése stb., amit pedig előbb természetesnek tartottak. Ahogy a gyermek még nem tudja, mily kegyetlenség például az állatok kínzása s csak az ész fejlődésével jjön erre reá, akkép fejlődik a népeknél is a jóság az ész fejlődésével.

Azt mondja Nietzsche a részvét ellen: ,,Ach, wo in der Welt geschehen grössere Torheiten, als bei den Mitleidigen? Wehe den Liebenden, die nicht noch eine Höhe haben, die über ihren Mitleiden ist. Mitleiden ist zudringlich.“ A részvét tolakodó. (Riehl: Nietzsche 91. old.) ,,Ne akarjunk orvosok lenni ott, ahol gyógyíthatatlannal állunk szemben.“ A gyengék menjenek tönkre. (Riehl 93. old.) E kegyetlen szavak mindent kifejeznek, csak nem igazságot. Vájjon azon sok századon keresztül, amely telve van a népek, nemzetek, társadalmi osztályok és a vallások közti harcokkal, küzdelmekkel, a nyomor és a vagyon közötti harccal, vájjon túlsók volt-e ekkor az emberszeretet- ből, vájjon ma oly kevés-e már a nyomor, a harc, hogy azt lehetne-e mondani: nem. kell emberszeretet, nincs már szükség részvétre? Alig hiszem, hogy erre igennel lehetne felelni és Nietzschenek igazat adni. (Jcdl: Vom Lebenswege. 99—100. old.) És minél több ember és minél nagyobb társadalmi réteg számára tesszük lehetővé a tanulást, a művelődést, az iskolázást s a magasabb tanulmányokat, annál inkább megvan a lehetőség, hogy nagy szellemek keletkezhessenek.

Más véleménnyel van persze Nietzsche: „Der Mensch muss besser und böser werden.“ ,.Legyünk kemények, mi utolsó stoikusok.“ „Trachte ich denn nach Glück? Ich trachte nach meinem Werke.“ (Riehl: Nietzsche 100. old.)

A saját egyéniségünkön fekszik a fősúly. Mindig eszerint cselekedjünk. „Légy férfi, ne engem, kövess! Magadat kövesd!“ Unser Selbst (egyéniségünk) legyen cselekvéseinkben, mint az anya a gyermekben: „Der aber hat sich selber entdeckt, welcher spricht: Das ist mein Gutes und Böses.“

Az élet annyi Nietzsche szellemében, mint hatalommal bírni s azt gyakorolni: „Wille zur Macht.“ A hatalomra törekvő akarat. (J. m. 103. old.) Pedig — ahogy Ríehl helyesen megjegyzi —• nem küzdelem és harc, hanem, odaadás is tartozik az élet lényegéhez s az a harmónia, amely az erőket s funkciókat egységes cél érdekében egyesíti.

Nietzsche szerint a rang határozza meg a feladatokat is. Aki parancsolásra teremtetett, annál nem erény a szerény visszahúzódás. (J. m. 110—111. old.) Csak azok iránt vannak kötelességeink, kik hozzánk hasonlók. Nincs tehát Nietzschenek az elnyomottak, jogtalanok iránt és ép ezért a szociális kérdés iránt sem. Az emberek — mondja egyébként — nem egyformák és ne is legyek azok. Kétféle erkölcsöt