Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 1. szám - Reichel Lajos: Az evang. tanító a népművelés szolgálatában
pókban mindig a legtöbb áldozatot hozta szegény, sokat szenve* dett hazánkért. Sokan gőgösnek, büszkének, bizalmatlannak, konzervatívnak, szűkmarkúnak mondják a falu népét. Ha így van, akkor is mi vagyunk annak oka. A falu kultúrájával évtizedeken át senki sem törődött, azért hiányzik népének a műveltsége s mert mű; veletlen, talán éppen azért gőgös, elfogult és bizalmatlan is. Be* hatóbban kell ezentúl a néppel foglalkoznunk. A magyar falunak ezt a gőgös*büszke parasztját kell nekünk a nagy döntőütközetre vitéz csatárokká, öntudatos harco; s o k k á kiképeznünk. Ha mi nem tesszük meg, az ellentábor teszi meg és a döntőütközetben nem lesznek megbízható híveink. Ne csodálkozzunk azon, ha a falu népének áldozatkészsége, tekintélytisztelete, sokszor még hite is erősen megrendül, — hű szén azt mondhatnánk, hogy a mindennapi élet egyhangúságában eddig sohasem akadt olyan jelenségre, mely lelkét nemesítette, ér; telmét fejlesztette volna; mindennapi gondjai pedig csak fúr? fangra, ravaszságra nevelték. A régi állapotában tehát nem hagyhatjuk tovább a falu derék népét, mert a közelmúltban is sokszor bebizonyult, hogy a falu népe talán a legfontosabb nemzetalkotó tényező. Nem hagyhat* juk magára többé a magyar falut különösen akkor, ha komolyan hozzá akarunk fogni ahhoz a szent és mindenekfelett álló nagy munkához, melynek végcélja az, hogy hazánk romjain felépítsük az integer Nagymagyarországot.- Már pedig, ha építeni akarunk, csak szilárdan, helyesen lefektetett fundamentumra építhetünk és ez a fundamentum a nemzet nagy és szent épületében nem más, mint a falunak becsületes és józan, dolgozó népe. De ez a fűn* damentum csak akkor és úgy lesz szilárddá, ha műveltté tesszük s megszervezzük a falu népét. Igaz, hogy nagy szó az: műveltté tenni egy falunak elhanya* golt népét! Máróbholnapra azt nem is érhetjük el, de egy ember* öltő nem sok egy nemzet életében, azalatt pedig sokat tehetünk. Egyelőre érjük be az iskolánkívüli népoktatással s a testneveléssel. Ezzel, ha mást nem, de elérjük azt, hogy felkeltjük az öregek érdeklődését is a szép, a jó s a nemes iránt; ha pedig ez megtörtént, akkor nem lesz többé magyar apa, aki azt mondja: „Minek kínozzák azokat a szegény gyermekeket annyi irkával, én egész életemben csak egybe írtam — a két télen át —, mégis kétfertályos gazda lett belőlem.“ Ha majd ezen a nehezebbjén túl leszünk, nem fog nehézségbe ütközni a nyolc osztályú elemi népiskolák* nak (amitől a falu népe ma még irtózik) a gyakorlatban is leendő megszervezése sem, mert majd maga a falu népe fogja azt kö* vetelni s az anyagiakat is a falu népének áldozatkészsége fogja előteremteni. .(Folytatjuk.) N 10
