Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 5. szám - Knábel Vilmos: Ebenspanger János, a magyar Kehr
69 goztatott kultúrfölény megszerzésével visszadni a nemzetnek megint mindazt, amit balszerencse és ármány elragadott tőle! Isten minket úgy segéljen! Ebenspanger János, a magyar Kehr. Irta: Knábel Vilmos. Lapunk februári számában Koller István barátom hálateljes szívvel emlékezik meg porában is áldott emlékű tanítómesterünkről, Ebenspanger János felsőlövői tanítóképezdei főnökről. Igaza van, amikor azt írja, hogy minden tanító hálával és szeretettel gondol visz- sza arra, amit Ebenspangertól tanult és vitt ki az életbe. Nem is múlik el vakáció anélkül, hogy a szülőföldre és az alma mater bűvkörébe visszavágyódó kis csapat ne foglalkozna az ő eszméivel. Igaz, hogy ott ma talán az érvényesülési vágy kicsinyíteni igyekszik Ebenspanger munkáját, de hisz az természetes is, mert a hiencek e nagy fia hű maradt Wimmer szelleméhez és feltétlenül a magyarság ügyét szolgálta. De a kicsinyelés csak szóban sikerül, a valóság az, hogy Ebenspanger szelleme él növendékei lelkében. Erre vall legalább szerintem egy Wienerneustadtban megtartott, osztrákká átformáló, tanítói tanfolyamon elhangzott azon nyilatkozat, hogy a lövőiek paedagógiai felkészültség dolgában nem maradtak el az osztrákok mögött. A kegyelet és hála indít engem is arra, hogy Ebenspanger nevelő és tanítói munkájával foglalkozzam, mely ime majd negyedszázaddal halála után még mindig irányítólag hat volt növendékei munkásságára. Jól tudom, hogy gyenge vagyok munkásságát a maga teljes értékében méltányolni és jellemezni, de miután szülőházam lakása szomszédságában állt és mindennap érintkezhettem is vele, továbbá, mert könyvtára és jegyzetei egy részét özvegye nekem adta át, sok adatot szolgálhatok egy esetleges behatóbb jellemrajzhoz. Ebenspanger 1872-ben tanulmányozta Németországban a tanító- képezdék szervezetét. Különösen Kehr képzője és paedagógiai elvei ragadták meg figyelmét és ösztönözték követésre. Midőn 1877-ben Felsőlövőre került, a képezdét már teljesen Kehr tanítása szerint szervezte. így szigorúan megkövetelte a tanítóképzőbe lépőktől a négy középiskola tényleges elvégzését. Még az én képzős koromban sem ismerték Felsőlövőn a felvételi vizsgát. Már a gimnázium és reáliskola 1.—2. osztályában kötelezte a majdan képzőbe lépőket, hetenként kétszer, énekórára eljárni. A középiskola 3.—4. osztályába járók, az ú. n. praeparandisták, pedig éneken kívül hegedű- és zongoraoktatásban is részesültek. Az ének- és zene órákon érintkeztek aztán a praeparandisták a képzősökkel, kiktől férfias komolyságot és ügyszeretet tanulhattak. Ezzel szemben Ebenspanger keresztül vitte, hogy a tanítóképzőbe készülők már a középiskolában tandíjmentességet, avagy legalább tekintélyes tandíjkedvezményt élvezzenek. A tanítóképző négy évfolyama kombinálva volt a gimnázium felső osztályaival, úgy, hogy ugyanazt az anyagot kellet végez-
