Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 1. szám - Grieszhaber Endre Henrik: A magyar állam osztó igazsága
7 oktatásé. De viszont a közigazgatás defektje rövidebb idő alatt állítható helyre, mint a népoktatásé. Ilyen okok és okoskodások tehát nem szülhetik a két tárca közötti javadalmi különbséget. Másra gondolok. Nem hinném, hogy Búd János magyar pénzügyminiszter olyan nagyon magától szórná Rakovszky belügyminiszter ölébe a milliárdokat. De azt igenis tapasztaltuk, hogy a belügyminisz# tér mégis csak kiverekszi azt, amire szüksége van. S hogy meny* nyíre szívén viseli a tárcája körébe tartozó tisztviselők érdekeit, megemlítem a következő két követésre méltó példát: 1. Amidőn a községi háztartások ügyét szabályozták s a passzusdíjakat a jegyzők zsebéből a községi pénztárba akarták átszanálni (mondván: a jegyzőt a község fizeti, tehát az úgyis hivatalos órák alatt teljesített munkáért külön honorárium nem jár neki), akkor a belügyminiszter egy rendeletével a jegyzői ré# szére gyorsan megépítette az aranyhidat, mondván, hogy ameny# nyiben azonban a községi képviselőtestület ezen díjakat továbbra is a jegyzőnek engedi át, ellene kifogást nem tesz. — íme a ma# gyár belügyminiszter! És nálunk? ... Hasonló az eset, de a puska másként sült el. T. i. mi tanítjuk pl. az ismétlősöket, a politikai vagy az egyház* község valorizálva fizeti is, de az állam népoktatási minisztere rögtön ennyivel csökkentette az államsegélyt; sőt előbb vonta le, mielőtt mi azt még illetékes helyről megkaptuk volna. Világosan ezt úgy fejezhetjük ki: az állam taníttat velünk ismétlősöket s az érte járó tiszteletdíjat a községektől elszanálja... Miért? Mert a magyar kultuszminiszter elfelejtette azt a hasonló aranyhidat, amely lehetővé tette volna azt, hogy a községek azt mondhatták volna, akié a munka, azé legyen a tiszteletdíj is. 2. A másik követésre méltó példája a belügyminiszternek az, hogy nem engedte eddig elszanálni a jegyzők úgynevezett mel# lékkeresetét. Hogy ez mit jelent pénzben kifejezve, tudhatják azok, kik holmi telekátírást fizettek. Példának azonban megemlí# tem, hogy az egyik kollegánk főjegyzője egy éven át végzett át# írási túrán három szoba bútort (de pompás bútort), hintót és lovakat vett. Ez természetesen nem mindennapos; de a mai in# gatlan cserélési időben jut is, marad is. Mindenesetre jóval töb# bet ér a mi kántori jövedelmünknél. És lám, az állam még nem szorult reá ezen mellékkeresetre, mert a belügyminiszter valószi# nüleg úgy gondolja — s nagyon helyesen —, hogy ez a jegyzőnek külön keresete, melyhez senkinek, sőt még az államnak is, semmi köze. — íme, ez tehát a magyar belügyminiszter! És nálunk? ... Hasonló az eset, de másként tételeznek illeté# kés helyen. Az osztó igazság a belügyi tárcán belül egészen más elvek alapján történik, mint nálunk a népoktatási tárcán belül. Ha a közigazgatásnál a tisztviselő lelkiismeretesen végzi köteles# ségét, még külön jutalomban is részesül (pl. a jegyzők az adó pontos behajtása körül szerzett érdemeik elismeréseként). Ná# lünk egyenesen büntetik azt, aki sokat és lelkiismeretesen dolgo#
