Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 3. szám - Krug Lajos: Kisérleti iskolák és iskolakisérletek

47

ágakkal megszakítsa és az egésznek áttekintését elveszítse. Nem vezet már egy osztályt egymaga, de a maga szakmáját az egész iskoláztatás idején át csak ő látja el és azért szinte összenő a tanítványaival és barátjukká lesz.

Teljesen száműzve azonban az osztálytanítás nincsen a dal- toni iskolában. Egyes szakokat (testgyakorlás, ének, főzés) csak egykorúakkal és közösen lehet tanítani. De a lelki épülés órái is kívánatossá teszik az együttlét régi formáját.

Akkor is, ha a tanító érzi, hogy a tanulók szabad tanulmányaik közben komoly akadályba ütköztek, például: nem tudnak eligazodni valamely új számtani műveleten, vagy nehéz nyelvtani szabályon, akkor csoportokban összefogja őket, — talán mindjárt a laboratórium mellékhelyiségében és talán délután. Ezek a megbeszélések és gyülekezések arra is szolgálnak, hogy a gyermekek nagyobb körben beszámoljanak arról, amit már legyűrtek, hogy a nagy kiterjedésű munkamezőt áttekinthessék, a lényegesnek és az összekötőnek tudatára jussanak, egy általános képet kikerekítsenek és gyakori, miinkatechnikai hibákat kiküszöböljenek.

Parkhurst asszony iskolájában a régi iskolarend fegyelme megszűnik és bajtársi viszony fejlődik ki tanító és növendék közt. És mindazok a nép- és felsőbb iskolák, melyek a Dalton-féle mintával kísérleteztek, igazolják, hogy a szabadsággal való visszaélés igen ritka jelenség. Már a tíz évesek is felismerik az iskolakerülésnek és időpocséko- lásnak ártalmas következményeit és szégyenkeznek, ha a „szerződést“, melyet maguk közt kötöttek, szigorúan be nem tartják, vagy adott szavukat megszegik.

Mivel a csoportokban való dolgozás nemcsak meg van engedve, de kívánatos is, szolidáris és szociális szellem fejlődik ki. Fogas problémákról közösen tanácskoznak, átfogó nagy kísérleteket és szerkezeteket egyesült erővel igyekeznek sikeresen befejezni és konstruálni. Az idősebb és fiatalabb bajtársak közt az őszinte barátság szálai kötődnek. A Dalton-iskola növendékei kíméletesek, elnézők és előzékenyek egymással szemben; az egész iskolai levegőt bajtársi szellem hatja át.

Követőitől azt kívánja Parkhurst asszony, hogy követelményeiket illetőleg, nemcsak a gyermekekkel, hanem magukkal szemben is szigorúak legyenek, hogy az új tanítási mód a nyilvánosság előtt hitelét ne veszítse. Methódusát azonban nem tekinti e g y e dűl üdvözítőnek. A főelv szerinte az, h o g v a tanító módszerét meg ne m'erevítse, hanem mozgékonnyá, átalakíthatóvá tegye, a viszonyokhoz alkalmazza, az élet felvetődő követelményeivel és a gyermekek szükségleteivel számot vessen. „Education on the Dalton Plan“ című könyvében ezeket írja: „Nem annak kellene az iskolajavítás körül a legfontosabb problémának lennie, hogy mit és hogyan tanítsunk, ha-