Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 2. szám - A képműveltség előmozdításának számbavehető lehetőségei

28

mennyekben — 10. 10.) Jehova, csak Neked éneklek — 11. (Az

I.—VI. osztály énekeinek ismétlése. Gyermek-liturgia.)

Az énekek az egyetemes korálkönyv szerint tanítandók.

B) Az osztatlan népiskola énekei, í.—II. osztály (I. csoport): Az egyik évben az osztott népiskola I-ső, a másik évben az osztott népiskola Il-ik osztályának egyházi énekei, hangterjedelmük szerint kombinálva. Ismétlés.

III.—IV. osztály (II. csoport): Az egyik évben az osztott népiskola IV-ik osztályának egyházi énekei. Ismétlés.

V.—VI. osztály (III. csoport): Az egyik évben az osztott népiskola V-ik, a másik évben az osztott népiskola Vl-ik osztályának egyházi énekei. Ismétlés. A II. és III. csoportban gyermek-liturgia is. Az énekek az egyetemes korálkönyv szerint tanítandók.

A népmüveltség előmozdításának szám- baveheiö lehetőségei.

A nyolc osztályú népiskola valóban a jövő zenéje, hiszen a kultusz-költségvetés tárgyalásakor is hallottuk, hogy még csak tíz évi átmenet után beszélhetünk erről a témáról komolyan. És akadnak, akik ezt az időhatárt is-túlközelnek mondják. Amit az idő azonban megérlel és ajándékképpen ölünkbe hullat, azt el nem utasíthatjuk magunktól. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy hatalmasabb erő emeli hazánkat felfelé, mint nyomja lefelé! Sokat nem akarhatunk, amit mégis tennünk kell. Aminek törvényszerű biztonsággal be kell következnie, azt haladó útjában talán rövid időre feltartóztathatjuk, de meg nem akadályozhatjuk. Ügy áll ez a nyolc osztályú népiskola kérdésével is. Megengedjük, hogy most még meg nem valósítható, mert az állam finánciá- lis helyzete nem a legkecsegtetőbb. Garasoskodnia kell és a tanítókon takarítja meg azt, amit más célokra kénytelen fordítani; — azért is birkózik a szegény mesterrel egy holdacska földért, vagy félöl tűzifáért. Már hogy jutna akkor a nyolc osztályú népiskolára! Botor gondolat! Az iskolára épített fundámentumon áll azonban az egyház és állam sziklaszilárdan; minden más alap ingatag. Nem a munkanélküliek soraiból verbuvált katonaság biztosítja a hon jövőjét, hanem a széles néprétegekbe beszívódott kultúra és műveltség. A szuronyerdő eltörpül a tudás nagysága mellett. Egyházunk szegénysége azonban nem engedi meg, hogy ennek a hatalmas reformnak dicsőségét magának biztosítsa, részint mint kezdeményező, másrészt mint végrehajtó.

De valamit tenni kell, hogy annyi tehetséggel és faji erénnyel megáldott népünket előbbre vigyük! De mit? Mely lehetőségek kínálkoznak népműveltségünk emeléséhez?

Az 1868. XXXIII. t.-c. kifejezetten ugyan még nem, de bizonyos mértékig a valóságban, a magyar állampolgári jogok meg