Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 10. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere
152 gyobb figyelemre méltatták az oktatásban a tantárgyak egymásközötti kapcsolatot. A történeti áttekintés arra tanít, hogy először Herbart ismerte fel e problémát a maga teljes mélységében. Azt követeli, hogy a növendék fejlődő személye legyen az a centrum, amelyre az érdeklődések sokaságát mindenkor vonatkoztatni kell. A koncentráció nála az oktatás által nyújtott soknak az egységesítése a növendék fejlődő személyében. Ezzel bizonyos irányelveket nyertünk. De Herbartnál hiába keressük azoknak közelebbi kifejtését. A koncentráció nehéz problémáját ezután Ziller tárgyalta paedagógiai alapvetésében. Gondolatmenete a következő: ,,Der Unterricht, der für die Einheit seines Wirkens Sorge tragen will, muss auf jeder Stufe und für jede Klasse ein Ganzes, namentlich einheitliche und zusammenhängende Gesinnungsstoffe, darbieten. Diese bilden den Mittelpunkt, um den sich alle übrigen Fächer herumlegen müssen. Wenn der Unterricht die Bildung der sittlich-religiösen Persönlichkeit verfolgt, so kann nur der Gesinnungsunterricht es sein, der eine herrschende Stellung innerhalb der einzelnen Fächer einnehmen darf. Jeder Erziehungsschule muss als Hauptzweck die Erziehung vorschweben. Darum müssen die Gesinnungsstoffe, die auf den Hauptzweck unmittelbar hinweisen, immer im Mittelpunkt des ganzen Unterrichts stehen, die übrigen Unterrichtsfächer aber in genauer Anordnung dazu.“ De egyáltalán nem szükséges, hogy az egyes tantárgyak egymáshoz való kapcsolása közvetlen legyen, lehet az közvetett is, mivel az igazi kon- zentráció nem szolgai kapcsolást, hanem az egyes tárgyak közötti bizonyos kölcsönhatást követel. Ez utóbbi gondolathoz fűzi Rein is elméletét, amelyet hegemóniái koncentrációnak nevez. Ennek megalapozásában ethikai és psychológiai megfontolások vezetik. A szellemi élet szétszaggatottságában nem kereshető az ethikai ideál, hanem annak egységességében, a szellemi erők koncentrációjában. Tehát a tudat egységén, a szellemi erők gyűjtésén és a ráeszmélésen (Sammlung und Besinnung) alapul a személy egysége. Minél inkább eggyé lesznek a lelki élet tényezői, annál többet nyer a személy erőben, határozottságban és belső szilárdságban. Ehhez a tantervben és a tanítási i eljárásban a tantárgyak megfelelő kapcsolata által az oktatás is hozzájárulhat. Nem eredeti a személy egysége. A psychológiának a feladata, hogy megmutassa, hogyan jő az létre. Psychológiai megfigyelések arra tanítanak, hogy a lélek a benyomások sokféleségével szem- rben, amelyek a tapasztalat és kölcsönös érintkezésből támadnak, kon- centrálólag tevékeny. A psychikai mechanizmus működése magában véve azonban semmikép sem biztosítja a személynek az egységét. Az ifjú lélek koncentráló tevékenységét nagyon is túlbecsülnők, ha fel- .tennők azt, hogy maga hozza létre a kapcsolatot az egyes képzetkörök között. A tapasztalat ez ellen bizonyít. Ezért támogassa az oktatás intézményeivel a lélek koncentráló erejét, legalább is meg ne akadályozza azt, amint az mindenütt ott történik, ahol az ellentmondó képzetek egyidejűleg a tudatba kerülnek és ahol azokat nyugodtan sorsukra engedik. Ilyen ellenmondásokat el kell kerülni a művelődési elemek oly organizátiójával, amely a koncentráló tevékenységét támo-
