Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 9. szám - Krug Lajos: Meghivó - Kuthy Béla: Másutt
130 zik a kijelentés, hogy a kultusztárca voltaképen haditárcává változott át, de még hatásosabb lesz, ha ennek igaz voltáról meg is győződhetünk majd. A hadsereget mi tanítók szolgáltatjuk, harcterünk pedig az iskola. A jobban, tökéletesebben képzett és felszerelt sereg győz, a hiányosan képzett és felszerelt és kedvezőtlen harctéren operáló elbukik. Azért sürgetjük oly szívós következetességgel a legmagasabb tanítóképzést és azért választjuk a nyolc osztályú népiskolát küzdelmeink porondjává. Máskép a harcot fel nem vehetjük, mert igen egyenlőtlenek fegyvereink és kudarcunk biztos. Jól tudjuk, nem rendelkezünk jelenleg olyan gazdasági forrásokkal, amelyek minden anyagi követelést kielégíthetnének, de azt is tudjuk, hasonlítlanúl többet fordíthatunk e honmentő célra, ha kevesebb inproduktiv tétellel terheljük állami budgetünket, Szuronnyal, fegyverrel nem szerezhetjük vissza a mai erőviszonyok közt elrabolt birtokainkat, de ha a betűk vitézeit állítjuk csatasorba és küldjük küzdelembe: akkor a poklok kapáit is összedöntjük. Nézzünk körül nyitott szemmel és lássuk meg, mit művelnek szomszédaink? íme, az annyira alattunk álló szerb és román, vagy a magas műveltségű cseh mérföldes léptekkel halad előttünk és elmaradunk, ha hamarosan erőnk ínszakadásig való megfeszítésével utánuk nem sietünk. Tehát nem elől járunk! Ezt mélységes fájdalommal el kell ismernünk. Hát akkor hogyan és mivel fogunk mi fölényeskedni? Hogyan gondoljuk mi tehát a kultúrfölény megszerzését? A mostani módszerrel és igyekezettel bizonyára nem! íme Ausztria! Ez a világ koldusa is mennyire előttünk van! A legszegényebbre hivatkozunk az utódállamok közül, hogy a különbség köztünk és köztük még kirívóbb legyen. Bécs városa példának okáért iskolákra, tanárokra, tanítókra, szakfelügyelőkre és tankönyvekre évenként 323 milliárd koronát költ; ebből személyi kiadás 272 milliárd korona. Ausztria 24.000 tanítója közül 10.385 működik Bécsben és ez 250.000 gyermeket tanít, tehát egy tanítóra átlag 25 növendék esik. A szülők intézményesen meg vannak szervezve és az iskolát kiegészítő és támogató szervként állanak rendelkezésre. 1919-ben megindúlt az iskola- reform és széles hullámokban halad előre. A jelszó: a passzív módszer szerint működő régi iskolákat cselekvő iskolákká kell átalakítani. Az erre vezető leghelyesebb módszer felkutatására kísérleti iskolákat állítottak fel az Amerikából és Angliából kölcsönzött irányelvek kipróbálására. 108 kisérleti elemi és 14 polgárival kezdték az akciót. A kísérleti osztályokban nem lehetett több növendék az átlagnál (25—30). A növendékeket nem válogatták ki, hanem kényszerrel sorozták be az átlagtanulók állagából, akár tetszett a szülőknek, akár nem! Ezekben az iskolákban a tanító heti, vagy évi munkaprogrammot állít össze (Relationsplan). Irányelv: a tanuló részt vegyen az alkotásban, számára a tanulás élmény legyen. Maga jöjjön rá az igazságokra, fedezze fel a találmányokat, maga szerezze meg a megfigyelési, lélek jelenléti, cselekvési vágy s a szépnek dalban, természetben, ábrázolásban való élvezését. A tanító észrevétlenül irányít és bűvész módjára varázsolja elő a legszebb emberi képességeket s a leghasznosabb tudásokat.
