Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 7-8. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere

127 és ápolja az összeköttetést a kormány, kollégium, közönség és ifjúság között. A tanfelügyelők paedagógiai és erkölcsi okokból szakemberek legyenek. A tanítóképzés és továbbképzés az iskolai közigazgatás utolsó fontos problémája. A népiskolai tanítóképzés fejlesztését és kiépíté­sét sürgeti Rein és egyebek között főreáliskolai előképzettséget és fő­iskolai szakképzést követel a népiskolai tanítótól. Általában pedig az egész tanító- és tanárképzés szolgálatában álljanak a paedagógiai egyetemi szemináriumok. E rövid áttekintés után megállapíthatjuk, hogy Rein a közművelő­dés ügyéről szóló elméletében sokkal nagyobb önállóságot tanúsít mes­terével, Herbarttal, szemben, mint az elméleti paedagogia terén. Eb­ben az összefüggésben különösen a külső organizáció kérdései érdek­lik. Rein paedagógiai súlypontja kétségkívül a közoktatásügy szer­vezésének terén nyugszik. Ismételten foglalkozott irataiban ezekkel a kérdésekkel és talán ő az, aki ezt a problémát a jelen paedagógusai közül legbehatóbban fejtegette. — Azonban ebben az irányban sem szakítja szét mindazokat a kötelékeket, amelyek minden egyes részé­ben rendszerét Herbarthoz fűzik. Maga is hangsúlyozza, hogy Herbart nagy gondolatát a különböző nevelő iskolák belső egységességéről fenntartani kívánja, de az iskolaügy időszerű kiépítésében Herbarton túl megy, miután Herbartnak az iskolaszervezésre vonatkozó javas­latai véleménye szerint az akkori vszonyoknak megfeleltek ugyan, de ma már helyt nem állhatnak. Indíttatva érezzük tehát magunkat, így jegyzi meg Rein, hogy a szociális és kultúrális fejlődési fokoza­tokkal, amelyeken népünk a tizenkilencedik század folyamán áthaladt, oly megoldáshoz nyúljunk, amely a külső organizációt tetemesen meg­változtatja és a különböző iskolafajok egybefonódásának új képét fel­tárja. A belső egység mellé lépjen a külső, amely kifelé is mint nagy, közös, egységes nemzeti közoktatásügy jelentkezzék. IV. Methodologia. Rein főmüvének kötetében a methodologiával, a nevelés eszközei­ről szóló elmélettel foglalkozik. A nevelés eszközei Herbart szerint: ,,Regierung, Unterricht und Zucht.“ Ezt a sorrendet követi még Rein Herbartról írt dissertatiójában. A ,,Paedagogik in systematischer Darstellung“ című müvében Stoy hatása alatt a kormányzást (Regie­rung) és a szoros értelemben vett nevelést (Zucht), mint közvetlen nevelést, a vezetés fogalma alatt összefoglalja és szembehelyezi az oktatásnak, mint a közvetett nevelésnek. Rein psychológiai felfogásában, Herbartra támaszkodva, a kép­zeteknek szellemi tevékenységünkben bizonyos prioritást tulajdonít. Az objektív tényező eme érvényesüléséből önként következik, hogy Rein, mint a Herbarti iskola általában, az oktatásban látja a nevelés legfőbb eszközét. S ezért az oktatásról szóló elmélete müvében az első helyet foglalja el.

Next

/
Thumbnails
Contents