Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Reichel Lajos: Országos egyesületünk gyülése
120 azonban ennek a megváltó fordulatnak még mi is tanúi lehessünk, kell, hogy az államügyek élén álló férfiak nagyobb szeretettel és megértéssel karolják fel a mi ügyünket és mindeneknél előbbre való feladatuknak a kulturfőlénynek megszerzését és ne annak hirdetését tekintsék és ebben lássák a lelkek és a hon integritásának alapfeltételét. De ébredjenek annak is tudatára, hogy ebben a nagy teremtő munkában az egyik felbecsülhetetlen hajtó és mozgató erő a tanító lobogó lelkesedése, önzetlensége és kipusztíthatatlan ideálizmusa, mely nélkül a nemzet sohasem lehetne részesévé a feltámadás szent csodájának! Azért el kell tűnnie a Hold-uccaí büszke palota homlokzatáról Dante Medusafejként ránk meredő feliratának: ,.Mondj le minden reményről, ha e kapún belépsz!“ És minél előbb tűnik el, annál előbb érünk az ínfernóból a napfényre, annál előbb áll helyre a kölcsönös bizalom, felülkerekedik majd a jobb belátás, az igazi megértés és az leküzd minden előítéletet, ellenszenvet és szükkeblüséget. És akkor elfoglaljuk majd azt a helyet mi is, ahová a közbecsülés azokat állítja, akik önzetlenül fáradnak a közért, akik felmorzsolják egészségüket ideális célok szolgálatában, akik sohasem magukért, mindig a nemzet jövőjéért verejtékeznek ; akik habozás nélkül ajánlják fel szívüket égő áldozatul egyházuknak és a társadalomnak, s akik készek magasztos hivatásukért akár martiromságot is elszenvedni. Ezeknek előrebocsátásával, az Ég áldását kérve tanácskozásunkra s egy szebb jövő reményében nyitom meg mai közgyűlésünket! A hatalmas beszédnek elhangzása után Kapi Béla püspök az egyetemes egyház, valamint a dunántúli egyházkerület nevében üdvözölte a nagygyűlést, biztosítván az ev. tanítóságot az egyetemes egyháznak jóindulatáról és becsüléséről. Azután Uhrin Károly az Országos Evangélikus Tanítóegyesület alelnöke emelkedett szólásra és zajos tetszéstől kisérve gyönyörű szavakban aposztrofálta Krug Lajost. Rámutatott elévülhetetlen érdemeire, melyeket a tanítóság szintjének emelése, annak megszervezése és érdekeinek védelme körül szerzett. Krug Lajos a tanítói pályát sohasem találta terhesnek, tövisesnek, mindig eszményi magasságok felé törekedett. Zajtalan, de vasenergiáju munkássága mindig kerülte a fráziscséplést, a melldöngetést, a helyett törte az ugart, vetett, gyomlálta a gazt, megtermékenyítette lelke gazdag kincseivel a közömbös szíveket s öntudatra keltette a megalkuvókat, ahuzódozókat. Verejtéke hullásával kovácsolta össze az oldott kéveként széthullott ev. tanítóságot, törhetetlen akarattal támasztotta életre az Ev. Népiskolát és ma szeretet és közbecsülés övezi a vezért és tanítótársai lelkesen követik, mert bíznak benne és erős keze irányításában. A tanítóság határtalan szeretete és ragaszkodása jeléül szónok azután átadja Krug Lajosnak az akadémia kitüntetése és pályafutásának 41. évfordulója emlékére az ország evangélikus tanítóinak művészi kivitelű gyönyörű arany-ezüst babérkoszorúját. Kemény Péter Geduly Henrik püspöknek Krug Lajoshoz intézett meleghangú levelét olvasta fel és a tiszai egyházkerület tanítóságának üdvözletét és jókivánatait tolmácsolta.
