Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 7-8. szám - Reichel Lajos: Országos egyesületünk gyülése

120 azonban ennek a megváltó fordulatnak még mi is tanúi lehessünk, kell, hogy az államügyek élén álló férfiak nagyobb szeretettel és megértés­sel karolják fel a mi ügyünket és mindeneknél előbbre való feladatuk­nak a kulturfőlénynek megszerzését és ne annak hirdetését tekintsék és ebben lássák a lelkek és a hon integritásának alapfeltételét. De éb­redjenek annak is tudatára, hogy ebben a nagy teremtő munkában az egyik felbecsülhetetlen hajtó és mozgató erő a tanító lobogó lelkese­dése, önzetlensége és kipusztíthatatlan ideálizmusa, mely nélkül a nemzet sohasem lehetne részesévé a feltámadás szent csodájának! Azért el kell tűnnie a Hold-uccaí büszke palota homlokzatáról Dante Medusafejként ránk meredő feliratának: ,.Mondj le minden remény­ről, ha e kapún belépsz!“ És minél előbb tűnik el, annál előbb érünk az ínfernóból a napfényre, annál előbb áll helyre a kölcsönös bizalom, felülkerekedik majd a jobb belátás, az igazi megértés és az leküzd minden előítéletet, ellenszenvet és szükkeblüséget. És akkor elfoglal­juk majd azt a helyet mi is, ahová a közbecsülés azokat állítja, akik önzetlenül fáradnak a közért, akik felmorzsolják egészségüket ideális célok szolgálatában, akik sohasem magukért, mindig a nemzet jövőjé­ért verejtékeznek ; akik habozás nélkül ajánlják fel szívüket égő áldo­zatul egyházuknak és a társadalomnak, s akik készek magasztos hiva­tásukért akár martiromságot is elszenvedni. Ezeknek előrebocsátásá­val, az Ég áldását kérve tanácskozásunkra s egy szebb jövő reményé­ben nyitom meg mai közgyűlésünket! A hatalmas beszédnek elhangzása után Kapi Béla püspök az egyetemes egyház, valamint a dunántúli egyházkerület nevében üdvö­zölte a nagygyűlést, biztosítván az ev. tanítóságot az egyetemes egy­háznak jóindulatáról és becsüléséről. Azután Uhrin Károly az Országos Evangélikus Tanítóegyesület alelnöke emelkedett szólásra és zajos tetszéstől kisérve gyönyörű szavakban aposztrofálta Krug Lajost. Rámutatott elévülhetetlen érde­meire, melyeket a tanítóság szintjének emelése, annak megszervezése és érdekeinek védelme körül szerzett. Krug Lajos a tanítói pályát soha­sem találta terhesnek, tövisesnek, mindig eszményi magasságok felé törekedett. Zajtalan, de vasenergiáju munkássága mindig kerülte a fráziscséplést, a melldöngetést, a helyett törte az ugart, vetett, gyom­lálta a gazt, megtermékenyítette lelke gazdag kincseivel a közömbös szíveket s öntudatra keltette a megalkuvókat, ahuzódozókat. Verejtéke hullásával kovácsolta össze az oldott kéveként széthullott ev. tanító­ságot, törhetetlen akarattal támasztotta életre az Ev. Népiskolát és ma szeretet és közbecsülés övezi a vezért és tanítótársai lelkesen követik, mert bíznak benne és erős keze irányításában. A tanítóság határtalan szeretete és ragaszkodása jeléül szónok azután átadja Krug Lajosnak az akadémia kitüntetése és pályafutásának 41. évfordulója emlékére az ország evangélikus tanítóinak művészi kivitelű gyönyörű arany-ezüst babérkoszorúját. Kemény Péter Geduly Henrik püspöknek Krug Lajoshoz intézett meleghangú levelét olvasta fel és a tiszai egyházkerület tanítóságának üdvözletét és jókivánatait tolmácsolta.

Next

/
Thumbnails
Contents