Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 7-8. szám - Graf Samu: Az új tanterv!

109 zért az osztatlan iskola tantervéhez írt útmutatóban a tanterv részle­tesen felsorolja a csendes foglalkozások tárgykörét és szakszerű út­mutatásokat közöl a csendes foglalkozások megválasztásához. Gya­korlatilag ezeket nem tudtuk kipróbálni, mert a soproni iskola tudva­levőleg teljesen osztott iskola. Szolgálatot tett a miniszter úr a nem magyar tannyelvű iskolák­nál működő tanítóknak a kisebbségi tanítási nyelvű elemi iskolák tan­tervének életbeléptetése által, dacára annak, hogy ez a tanterv nagy munkatöbbletet rak a kisebbségi tanítási nyelvű iskoláknál működő tanítók vállaira. Először is azáltal, hogy ezen tanítók óraszámát tete­mesen szaporítja. Az I., II., III. és IV. osztályban hetenként négy órával többet tanítunk, mint a magyar tannyelvű iskolákban. Az V. és VI. osztályban heti 30 órát ír elő, azonfelül még heti hat órát az ismétlőiskolában. Ehhez nem kell kommentár. Ezt az óraszámot még a legegészségesebb tanító sem bírja soká. Mert ezenfelül az írásbeli munkák javítása, sok helyen még a kántoroskodás, a leventeoktatás és a tanítóktól megkívánt egyéb társadalmi munka lefoglal naponta átlag még legalább is két órát. Hol van tehát az a sok szabad idő, amit annyira irigyelnek a tanítótól? Ez a tanterv továbbá megkívánja, hogy a tanító tökéletesen be­széljen két nyelvet: a magyar nyelvet és a gyerekek anyanyelvét. A tudásnak ezt a nemét a gyakorlati életben drágán szokták megfizetni és a közalkalmazottak, illetve köztisztviselők is bizonyos előnyökben részesülnek, ha ilyen készség felett rendelkeznek. Azonban ami más pályákon működőknél érdemszámba megy, azt a tanítóknál természe­tes dolognak tekintik. Senkinek sem jut eszébe emiatt a tanítót bi­zonyos előnyökben részesíteni, vagy legalább is a nagy munkatöbb­letet külön honorálni. Mindenek dacára az ú. n. kisebbségi tanítási nyelvű elemi iskolák tantervét is örömmel fogadta a tanítóság, mert véget vetett annak a bizonytalanságnak, amelyben az ilyen iskolánál működő tanító volt. Ez a tanterv világosan előírja, mit kell anyanyelven és mit magyar nyelven tanítani. Eddig a tanító sohasem tudta, hogy az egyes tan­tárgyakat milyen nyelven tanítsa? A község népének rendszerint ke­vés volt, amit a tanító anyanyelvén tanított, viszont a tanfelügyelőnek rendszerint sok volt. így tehát a tanító, sohasem tudta, kinek a kedve szerint járjon el? Vagy a nép, vagy a tanfelügyelő méltatlankodása Damokles kardjaként örökké a feje felett fogott. Az új tanterv tisz­tázta a helyzetet és a nemzetiségi vidéken működő tanító egy nagy gondtól szabadult. Ennek a két külön tantervnek a kiadása kétségen kívül haladást jelent a múlthoz képest és ez az új népiskolai tantervnek két leg­jelentősebb és legfontosabb újítása. Nézzük most, milyen újításokat hoz az új tanterv tárgyi szem­pontból. Amint már fentebb említettem, a tananyag kiválasztásában sem találunk lényeges újításokat. Lényeges külömbséget csakis a tan­anyag csoportosításában és beosztásában találunk. Vegyük tehát sorba az egyes tantárgyakat osztályonként:

Next

/
Thumbnails
Contents