Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Néhány szó a mi taktikánkról
125 legelnek; mumusoktól egykönnyen meg nem ijednek még a miniszterek sem. Az a taktika tehát, amely a deputációzáson, mint főbázison épült fel, csakugyan tarthatatlan! A miniszter egy politikai exponens, aki másoktól függ. Ez a függési viszony őt akaratelhatározásában befolyásolja. Azok, akiktől függ, nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint mi, tehát a politikai ráció szerint is arra a nagyobb erőre, hatalomra kell, hogy hallgasson, nem pedig mireánk, hatalomnélküliekre. Láttuk, hogy a tisztviselő gárda egyik-másik nagyobb befolyással rendelkező, szervezettebb részét méltányosabb, igazságosabb, befolyásuknak, hatalmuknak, szervezettségüknek megfelelő figyelembe vették és jobb elbánásban részesítették. Koldus népnek nincs hazája! Koldustarisznyás, örökké koledáló tanítóság nem várhat eredményt! Igazi és állandó eredményt csak szívós, kitartó munka hozhat. A kormány is csak azokat becsüli meg, akik magukat is megbecsülik, akiket tehát meg kell becsülnie! Itt tehát csupán az lehet a kérdés, hogy azok a célkitűzések, amelyeket a tanítóság kultúrpolitikai programmjában leszegezett, amelyekért eddig is annyi fáradsággal és anyagi áldozattal törekedett, — komoly elhatározásokon alapulnak-e és a nemzet érdekében levők-e? Ha igen, akkor elő kell készülnünk egy hosszú fáradságos harcra, melynek gyümölcseként föltétien valósággá kell, hogy legyenek eddigi taktikánkkal naivan hajszolt jogos reményeink. Erre a küzdelemre azonban csak akkor határozzuk el magunkat, ha érezzük, hogy az egyes tanítókon felépülő magyar tanítóság egyeteme hatalom, amely éreztetni tudja hatását az alkotmány sáncain belül, alkotmányos eszközökkel! Nem tartom tehát célravezető ,.taktikának“ az idézett cikk írója által javasolt ama módot, mely szerint gyűléseinkre hivjuk meg a kerületek nemzetgyűlési képviselőit és kérjük támogatásukat. Ez az eljárás hosszadalmas és nem célravezető! A meghívott képviselők vagy elmennek a gyűlésre és mindent megigérnek, csak éppen Ígéretüket „nem tarthatják“ meg, vagy ,,egyéb elfoglaltságuk miatt“ el sem mennnek. Gondoljuk meg, hogy a képviselők is csak súly szerint kell, hogy mérlegeljék a testületeket, így a tanítótestületeket is! Amely testületnek van súlya, az félrebillenti a mérleg serpenyőjét a képviselő megválasztásánál; amely testületnek nincs súlya, az nem számit. Sokkal kéznélfekvőbbnek tartom azt az eljárást, hogy a képviselőt tisztelettel felvilágosítjuk ama elhatározásunkról, hogy kultúrpolitikai programmunkat nemzeti ügynek tekintjük és azon esetben, ha javaslataink mellett nem volna hajlandó síkra szállarii, kénytelenek volnánk bizalmunkat tőle megvonni és adandó esetben egy olyan jelölt részére készítenénk elő a talajt, aki az általunk vá_zolt kultúrprogrammot saját programmja egyik sarkalatos Donijának tekinti, mellyel áll vagy bukik.
