Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
109 és a szabad hanzaváros szelleme jut ezen intézményében kifejezésre. Ebben a büszke hanzavárosban olyan generáció nőtt fel, mely kícsí korától fogva hozzá volt szokva ahhoz, hogy önmagának adjon előírásokat és ő határozza meg életformáit i s. Hiányzik benne az a jellegzetes alattvalói szellem, melyet minden monarchikus államban különös gonddal ápolnak. Minél több idegen tekintély áll az emberi normák mögött, annál inkább kell magunkat mások akaratának alávetnünk, mások parancsának engedelmeskednünk és annál kevésbé tanulunk magunknak parancsolni és önparancsainknak engedelmeskedni. Hamburg lakossága kirivó ellentéte a szomszéd poroszoknak. Megszokta már kora ifjúságában, hogy szabadságban éljen és magának adjon parancsokat és törvényeket. — És hogy e téren mennyire vitte, arról az első német hanzavárosnak dicső múltja tanúskodik legbeszédesebben. Nem hiába díszeleg Hamburg városháza falán e jellemző mondás: „Libertatem, quam peperere maiores posteritas digne studeat servare." Ezen a talajon és ilyen előfeltételek mellett meg lehetett adni a fiatal emberpalántáknak a teljes szabadságot, mert valószinü volt, hogy rövid időn belül új és organikus életformák fognak kialakulni belőle. A másik feltétel a német fiatalság mozgalmával áll kapcsolatban. Kezdetét ugyan a porosz főváros közelében vette, de azért mégis csak hamburgi talajban virágzott ki legelőször, mint „s z a - badnémetsé g". És a szabadnémetség szelleméből vezet át a híd a közösség iskolájához. A szabad németség mozgalmából alakult ki a tanítók egyesülete, a ,,W endekreis" (térítőkor) is. De nem lépett fel, mint egyesület és nem gyűjtött tagokat. Szellemi vezérei voltak: JödeFrigyes, SchlünzFrigyes, Tepp Miksa és Z e i t- 1 e r Kurt. Ezeknek a férfiaknak erős hatásuk volt az ifjú tanítónemzedékre és hamarosan kialakultak a szabadnémet munkaközösségek. így Hamburg tanítói csakhamar megbarátkoztak az új gondolattal, sőt a szülői körökbe is útat találtak. Ma már ezeket az ideákat a hamburgi tanítóság túlnyomó része magától értetődő tényeknek, valóságnak tekinti. A hatóságok mindenütt támogatják ezt a mozgalmat és így adva voltak ezen új vállalathoz az annyira szükséges személyi feltételek is: megvoltak az emberek, akik az eszmét megvalósították. Aki először lép a közösség iskolájába, az olyan gyermekcsapatot lát maga előtt, amelynek szeméből visszatükröződik a kedélyesség, a vidámság és bizalom; osztályfelírat nincs sehol. Az ajtón kis jelzőtáblák pl. ilyen felirattal: „Gerhardt csoportja." Egy-egy csoportban a kisdedek részint egyivásuak, részint különböző korúak közös, szorgalmas munkában társulnak. Egyesek padokban ülnek (akár csak az osztályban), mások pedig a terem közepén felállított asztal körül foglalatoskodnak, amelyen mindenféle, általuk hozott tárgyak vannak. Fogalmazványokat, rajzokat, különféle eszközöket mutatnak be a gyermekek, de nem a ..tanító úrnak", — mert ezt a
