Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 5. szám - Jegyzetek egy evang. tanító naplójából
77 hogy az eddigi népiskolánknál és az eddigi tanítóképzőnknél majdnem mindenki tökéletesebbet kiván. Hogy azután milyen legyen az a tökéletesebb iskolázás és tanítóképzés, e kérdésre még nem hallhattam és nem olvashattam mindent felölelő, teljesen kielégítő választ. Annyi bizonyos, hogy az elemi népiskola és az elemi népiskolai tanítóképzés reformja a legszorosabban összefügg s egyidejűleg intézendő el. Ez a reform elvileg és gyakorlatilag egyaránt azon fordul meg, hogy intenzitás és kvalitás szempontjából mily mértékben akarjuk a népiskolát nemzetünk hultúrszükségleteinek és a tanítóképzést a megreformálandó nemzeti népiskolánk szükségleteinek a szolgálatába állítani. Tehát itt akarásról és nemakarásról van szó. Vagy akarjuk nemzetünk tömegének kultúrszükségletét fokozni és az eddiginél nagyobb mértékben kielégíteni, vagy nem. Ha akarjuk, akkor az elemi népiskola reformjával kell kezdenünk, mert ez az az intézményünk, melybe a nép minden gyermekének, a nemzet minden leendő polgárának kivétel nélkül kötelezően járnia kell avégett, hogy elsajátítsa mindazokat az elemi kellékeket, amiknek révén valóban hasznos tagjává lehet a nemzeti társadalomnak. Egyéb iskolafajták reformja csak azután és az elemi népiskoláéval szerves és rendszeres összefüggésben jöhetne tekintetbe. 15. Az elemi népiskola oktató s nevelő hatásának intenzitása a népiskolában működő,, tanítók intellektuális és ethikai kvalitásától függ. De természetes, hogy még sok igen fontos követelménnyel kell számolnunk. Ilyen fontos követelmény: a) az iskoláztatási kötelesség idejének kiterjesztése, b) a tanterv reformja, c) a szaktanítás részleges bevezetése. Az iskoláztatási kötelességet mindenkire ki kell terjeszteni nyolc iskolai évre, egy-egy iskolai évet az alsó tagozatban (I.—IV. osztály) tiz hónapra kellene megállapítani, a felső tagozatban (V.—VIII. osztály) hat hónapra. Az alsó tagozatban tekintettel kellene lenni arra, hogy a tanulók tekintélyes része a IV. osztályból más (pld. középfokú) iskolafajtába lép; a felső tagozatban legfőképen tekintettel kellene lenni arra, hogy a tanulók zöme gazdálkodásra készül. A tantervet azon az alapon kellene megreformálni, hogy az alsó tagozat előkészítője legyen egyrészt a felső tagozatnak, másrészt egyéb (pld. középfokú) iskolázásnak. Az egész tanterv jellege feleljen meg hazánk agrikultúrális jellegének. A felső tagozatba be kellene vinni a szaktanítást, az ú. n. humánus és reális tárgyak csoportjának tanítását, pld. A) tanító: vallás, magyar nyelv, történelem, alkotmánytan; rajzolás, kézimunka, éneklés, iskolai énekkar, B) tanító: mennyiségtan, földrajz, természetrajz és vegytan, fizika, gazdasági ismeretek és gyakorlatok, testgyakorlat, iskolai zászlóaljak (leányoknál iskolai vöröskeresztegyesület). Mindez természetesen az elemi népiskolák, az osztályok és a tanítói állások számának gyarapítását tételezné fel. Az ezzel járó költségek a nemzet gazdasági és kultúrális haladásában és gyarapodásában térülnének meg. Ha tőlem függne, vármegyénként bizonyos községekben kísérletképen elrendelném e rendszerű népiskolázást. 16. Hogy az elemi népiskolában működő tanítók kvalitása már
