Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 4. szám - Tanítók ünneplése
62 tat. Amint belépett, az igazgató az ablakot kinyitotta s az ifjúval együtt egy ideig néma szemlélője volt a tűzvésznek. „Látod társaid, kik a szenvedőkön segítenek?“ Az ifjú nem szólt. „Hát nem hallod a szenvedők jajkiáltását?“ — kérdi most emelkedett hangon. — „hresszen el, akkor én is segítek!“ Megtörtént. Az elveszettnek hitt fiút — mert mindenki vissza jött, csak ő nem — a legveszedelmesebb helyen, a legsúlyosabb sebekkel borítva találták. Tehát mindeneket megpróbáljunk, de ne a tüneteket gyógyítsuk, hanem az alapbántalmat. — Minden szülőnek, minden társadalomnak olyan gyermekei vannak, amilyent megérdemelt. Enyhítsék a társadalmi szervezetek a nyomort, csökkentsék az alkoholfogyasztást s vele a terhelt gyermekek, e Lombrosoi tipusok számát s a Herbart-féle iskola helyett a munkaiskola nevelje munka által munkára a gyermeket s akkor a gyermek felszabadul a Mózesi szigorú törvény sújtó keze alól, felszabadúl a rabszolgaságból s a tanítóban nem a Rousseau nevezte bérelt poroszlót, hanem lelki orvost lát. (s.) Tanítók ünneplése. A tekintélyes soproni evangélikus tanítótestületnek három kiváló tagja, Laschober Gusztáv igazgató, Thirring Samu h. igazgató és Ritter János tanító a folyó tanév elején nyugalomba vonult. A soproni egyházközség most búcsúzott el a három érdemes férfiútól és ez alkalommal a szeretetnek és nagyrabecsülésnek minden látható jelével halmozta el őket. Ünnepélyes konvent- ülésen búcsúzott el tőlük az egyházközség. Dr. Zergényi Jenő kormányfőtanácsos, egyházfelügyelő és Ziermann Lajos lel- készelnök gyönyörű beszédekben méltatták a három derék tanférfiú működését és megható szép szavak kíséretében nyújtották át nekik az elismerés babérágát. Ez alkalommal felolvastatta az elnökség a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, az egyházkerület főpásztorától és S c h o 11 z Ödön esperestől beérkezett leiratokat, melyekben a nyugalomba vonult kartársaknak a tanügy és az egyház önzetlen szolgálatában szerzett érdemeit méltatták szebbnél szebb szavakkal, Dunántúl ékesszavú püspökének Laschober Gusztávhoz intézett remek szép levelét egész szövegében adjuk: Mélyen tisztelt Igazgató Úr! A soproni evang. gyülekezet iskolaszékének f. évi február nó 22-én kelt 30/1925. sz. felterjesztéséből fájdalmasan veszem tudomá- súl, hogy Igazgató Úr nyugalomba vonulása után most vesz búcsút szeretett gyülekezetétől és attól a munkatérről, melyen egész életét töltötte. A búcsuzás pillanatában saját magam és egyházkerületem érzelmeit tolmácsolom és hálával és elismeréssel emlékezem Igazgató Úr 40 évi munkálkodásáról, arról az odaadó, lelkiismeretes, hazafias és vallásos szellemtől áthatott működésről, mellyel tartalmat adott önön életének és értékgyarapodást biztosított evang. egyházunknak és magyar nemzetünknek. Ugyancsak hálás köszönettel
