Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 12. szám - Az egyházhoz való jogviszonyunknak rendezése
179 Az egyházhoz való jogviszonyunknak rendezése. Hazánk összeomlása és a proletárdiktatúra eresztékeiben rázta meg egyházunkat is. A múltak tanulságainak leszűrése után új lendülettel és fokozottabb lelkesedéssel kell hozzáfognunk egyházépítő nagy munkánkhoz. Ebből a munkából részt kér magának egyházunk hűséges tanítósága is; hogy milyen mértékben és módon, az alább közölt javaslatunkból tűnik ki. Ha a zsinat népiskoláink és a tanítók helyzetén csak egy- két\jelentéktelen módosítással akarna segíteni és a tanítói jogoknak alig észrevehető kibővítésével hozná meg évtizedekre beilleszkedő törvényeit: akkorlegjobb hitünk szerint, nem rakjuk le az egyház biztos jövőjének alapját. — Javaslatunk két célt szolgál. Egyrészt pótolni kivánja azon hiányokat, melyeket épen egyházunk népoktatásügye fejlődése érdekében már a múlt szinat- nak törvénybe kellett volna iktatni (és az akkor készült javaslatok alapján bizonyára iktatott volna is) — másrészt pedig kiterjeszkedik mind azon dolgokra és kérdésekre, melyeket a haladó kor, megváltozott viszonyaink, törvényeink és a tanítói karnak mai helyzete vetettek felszinre. Már maga az a körülmény, hogy fizetésünk nagyobb részét az állam adja, kissé meglazította azt az összekötő kapcsot, amely eddig egyedüli kenyéradónkhoz, az egyházhoz csatolt bennünket. Azért szükséges iskoláink és egyházunk jövője érdekében a mellőzött és majdnem minden jogból kizárt tanítói kart alárendelt helyzetéből kiemelni és munkaterének tágítása, jogkörének kiterjesztése és helyzetének elviselhetővé tétele által minél szorosabbra összekapcsolni egyházával. A tanítóságot nem beteges ambíció, nem is hatalmi viszketeg, sem hiúság nem fűti, midőn az egyházi élet minden megnyilatkozásában érvényesülni és a lelkészi karral együtt az Úr szőllőjének teljes értékű munkásának kíván tekintetni. — A tanítóság dolgozni akar forrón szeretett egyházáért, azért kikivánkozík a szűkre szabott keretekből, melyek közt eddig mozogni volt kénytelen. Érvényesíteni akarja szaktudását az egyesületi életben, az ösz- szes egyházi és szakbizottságokban, továbbá az egyházkormányzat valamennyi fokozatán. Az 1914-re tervezett zsinatnak előkészítő bizottsága igen nagy megértéssel és szeretettel fogadta, javaslatai bizonysága szerint, a tanítóság kérelmeit és nagyrészt teljesítette is azokat. Annál megdöbbentőbb hatással volt a tanítóságra a nyomtatásban most megjelent javaslat, melyet az egyházalkotmány II. és III. részére vonatkozó tervezet előkészítésére kiküldött zsinati albizottság készített. Ez az 1914 évi javaslattal szemben erős visszaesést jelent. A tanítóság nem is gondolhatott arra, hogy azt, amit a zsinati bizottság 1914-ben, bölcs mérlegelés után, elfogadhatónak, az
