Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - A dunántúli ág. h. evang. egyházkerületi tanítóegyesület közgyülése
167 orosz ellen a lublini nagy offenzívát, Rettenetes harc volt ez, rengett ég és föld a borzalmas ágyudörejtől, a halált osztó gránátok szerterobbanásától, de diadallal végződött. Az orosz kénytelen volt, állását feladva, tovább vonulni, De míg egyrészről a diadalmámor pirosra festette a vitéz magyar katonák arcát, másrészről halotthalvánnyá változtatta az a mélységesen szomorú látvány, mely elibük tárult. A lankás domboldal tele volt az elhullt magyar hősök holttesteivel. Könnyek csurrantak alá az életbenmaradt bajtársak szeméből, midőn a szomorú, .gyásztéren szemlélődve, ki-ki rátalált hozzá közelálló jó barátjának kihűlt tetemére. Itt ezen a lankás domboldalon, egy lóherés földön találtak rá a bánatos arcú bajtársak Kiss Dezső holttestére is. Nem látszott szegényen lövés, sem semmi halált okozó sértés, s nagyon valószinü, hogy gyenge idegzete nem bírván a végbemenő pokoli rettenetességet, szívszélhűdés okozhatta halálát. Gyengéd, baráti karok emelték fel szegényt, Gaál Sándor és Ormósi Alfréd tanítókartársai vitték tova s helyezték ideiglenes sirjába, egy csekély mélységű lövészárokba. Az ő lelkűkből fakadt az örök hazába elbocsátó áldás, az ő ajkuk rebegett imát a szerető szívű bajtárs lelki üdvéért. De hangzott a parancsnoki szó, s a csapatnak tovább kellett vonulnia, A jó barátok már nem hántolhatták be Kiss Dezső sirját. Nagyon valószinü, hogy a hátramaradó egészségügyi csapat tagjai, midőn összeszedték az elesettek tetemeit, a mi hősünket is, a többi elesett bajtárssal együtt közös sírba temették. Szeptember 6-ika volt, szomorú emlékű nap mindazokra, kik a jó Kiss Dezsőt szerették s szívéhez közel állottak, szomorú emlékű elárvult kisded családjára s reánk kartársaira. Ott emelkedik a szomorú sir Lublin mellett, Bitava közelében. S az emlékezés ez ünnepies perceiben hozzád száll a lelkünk elköltözött jó barátunk, körülálljuk a sírodat, s mélyen meghajtjuk a kegyelet gyászlobogóját, s aztán imát rebeg az ajkunk, azt az imát, hogy legyen megáldva s megszentelve siri álmod, lelkedet fogadja be az üdv hona! Aztán letörüljük könnyeinket, felnézünk a fénylő magasba, s úgy tetszik nekünk, hogy ott látunk téged s elesett vitéz társaidat ragyogni, mint tündöklő csillagokat, kik intenek nekünk, hogy ne csüggedjünk, mert ti — mint egykor Csaba vitézei — eljöttök majd hozzánk és segítitek ismét naggyá tenni megtépett, megszakgatott szép magyar hazánkat. Addig pedig csak pihenj békén jó Barát s álmodj szépet, gyönyörűt magyar nemzetünk jövő boldogságáról! Isten veled! Szutter Dániel. A dunántúli ág. h. evang. egyhézkerületi tanítóegyesület közgyűlése. A dunántúli ág, h, evang. egyházkerületi tanítóegyesület ez évi közgyűlését a komoly s a tanítóság minden ügyére kiterjedő céltudatos munka jegyében tartotta meg Pápán 1925. szeptember 30-án.
