Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 11. szám - Krug Lajos: Elnöki megnyitó

163

Elnöki megnyitó.

Elmondta: Krug Lajos.

Kedves Kartársak! őszinte, szívből fakadó meleg érzelmekkel köszöntlek benneteket, akik, elhárítva minden akdályt, eljöttetek, hogy egymást erősítgetve, bátorítva, a reménynek új rügyeit fakasz- szátok sokat csalódott szíveinkben. És eljöttetek, hogy evangélikus tanítói voltotoknak öntudatos kifejezést adjatok és tanügyünknek Luther szellemében való kiépítését előkészítsétek. Eljöttem én is, hogy magasan lobogó lelkesedéstek tüzénél átmelegedjek és lelkem törhetetlen ideálizmustok szárnyain tisztább régiókba emelkedve, szebb és jobb jövőbe vetett hitem újból tápot nyerjen.

Mi evangélikus tanítók a Gondviselés által számunkra kijelölt őrhelyünkön rendületlen hűséggel kitartunk s a makkabeusok harckészségével verjük vissza a folyton megújuló, alattomos támadásokat s míg egyházunknak, hazánknak szilárd bástyáit építjük, egyúttal az igazi nemzeti kultúrának is oltárokat emelünk.

Mi evangélikus tanítók a híthűséget a hazafiságtól elválasztani nem tudjuk. A mi felfogásunkban egyet jelentő fogalommá forrt össze a kettő. Tiszteletben tartjuk mindenkinek hitbeli meggyőződését, nem vonjuk kétségbe senkinek sem hazafiságát, de azért a mienket is pajzsra emeljük és ezzel behódolásra kényszerítjük még azokat,is, akik ezen erényeket a maguk kisajátított privilégiumának tekintik. És hogy ez így van, azon nincs mit csodálkoznunk. Aki egyházunkat régi szeplőtlen tisztaságában visszaállította, egyúttal nemzeti alapra is helyezte azt és mível ezt az alapot közkincsül átadta más népekhez tartozó híveinek is: azért lett a mi egyházunk is nemzetivé és lehetett annál készségesebben, mert a nagy reformátornak poklokkal viaskodó, rettenhetetlen lelke csodálatos harmóniában csendül össze a magyar népnek kemény, hajlíthatatlan természetével.

Hogy miért mondom én ezeket most, kérditek? Hát csak azért, testvéreim, hogy akaratunkat megacélozzam, gerincünket megmerevítsem. Mert szüség van erre különösen ma, amikor különféle ellenséges áramlatok elöntéssel fenyegetik bástyáinkat. Ivi tehát a gátakra és védekezzünk! Ezzel tartozunk hítvalló, vértanú őseinknek, ezzel magunknak és utódaiknak. A védekezésnek pedig egyik legbiztosabb eszköze ma is az iskola. Ha igaz az, amint hogy megdönthetetlenül igaz, hogy egy veszendő nemzet csak gyermekein át menthető meg, akkor igaz az is, hogy a nemzet jövőjét azok tartják kezükben, akikre az veteményes kertjének gondozását, legféltettebb kincsének, gyermekeinek őrizetét bizta. Tőlünk függ, hogy milyen lesz az a nemzedék, amelyre egykoron ránehezedik ez ország gondjának mázsányi terhe. Tőlünk nyeri tehát a jövő nemzedék teherbíró és teherálló képességét. E felett vitatkozni ugyan lehet, de ennek igazságát karunknak egyszerű lekicsinylésével, állásunknak lebecsülésével megdönteni nem fogja senki. — Ha mi tehát, mint egyház- és nemzetépítők oly összehasonlíthatatlan fontos misz- sziót töltünk be, akkor olyan megbecsültetésben is kell részesül-