Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 9. szám - Krug Lajos: Meghivó - Graf Samu: Közoktatásügyünk reformja
133 Maga a miniszter úr érzi, hogy népoktatásunkat reformálni kell. Egymásután jelennek meg a rendeletek, melyek ezt célozzák. Ilyenek a szabadoktatás, ill. iskolán kivüli oktatás, és a Levente- egyesület szervezésére vonatkozó rendelet, a testnevelési és gazdasági oktatásra vonatkozó rendelet, a tankönyvkérdést szabályozó rendelet és legújabb időben az új tanterv kiadása. Ezek mind szép dolgok. A miniszter úr kevés költséggel, úgyszólván suttyomban, a fennálló népoktatási törvények megváltoztatása nélkül akar népoktatásunk hiányain segíteni. Attól félek azonban, hogy nem fog célt érni. Nemcsak azért, mert a fent említett két előfeltétel, amely minden iskolareformnak az alapja kell hogy legyen, nincs meg; hanem azért is, mert olyan eminens fontosságú dolgokat, melyeket a szabadoktatás és testnevelés keretében akar megoldani, nem lehet iskolán kivüli oktatással elintézni. Népünk még nincs annyira, hogy önszántából 14, ill. 15 éves koráig vagy még azon túl rendszeres oktatásban részesíttesse gyermekeit. Köznépünk még nincs tudatában az iskola és az iskola által közvetített tudás szükségességének és fontosságának. A legtöbb helyen, ha tehetné, csak novemberben küldené gyerekét az iskolába és márciusban már megint otthon tartaná. Azért nem tartom fenti rendeleteket alkalmasaknak arra, hogy népoktaásunkat korszerű alapra fektesse és hogy azok az intenciók, melyek a miniszter úrnak, valamint mindazoknak szívét betöltik, kik népoktatásunk gyökeres megváltoztatásától, ill. kiépítésétől várják a nemzeti erők hatalmas gyarapodását, megvalósuljanak. Sok mindent várunk most népoktatásunktól, Nagymagyarország feltámadása szoros kapcsolatban van vele. Azért mondta a miniszter úr: „Szeretném a köztudatba bevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is.“ Csakhogy téved a miniszter úr, ha azt hiszi, hogy a praeliminált csekély összeggel és a népoktatásügy terén dühöngő takarékoskodással, valamint fenti rendeletekkel fog célt érni. Sokat akarunk mi most a népiskolától és ezt a sokfélét a népiskola hat év alatt nem nyújthatja a gyermekeknek, az iskolán kivüli oktatásra pedig most, mikor hat évi iskolábajárás után elhagyja az iskolát, még nem érett. Hiszen a tanulóknak egy nagy része ezen hat év alatt csak négy vagy öt osztályt végez. Ilyen előképzettségre a szabadoktatást építeni nem lehet. Azért mindenekelőtt szükséges a nyolc éves iskolakötelezettség kimondása. Ez elől kitérni most már nem lehet, mert kényszernélkül általános és rendszeres oktatásrólnemlehetszó. Tudom, hogy sok kartárs azt mondja, hogy ez minálunk lehetetlen. Mondták ezt két évvel ezelőtt a most Ausztriához csatolt részeken, az u. n. Burgenland- ban is; és mit látunk? Két év alatt csaknem minden községben felállították már a nyolc osztályú népiskolát. Hallom, hogy Erdélyben és a Felvidéken is már hét osztályos a népiskola. Hát, ami a német
