Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 5-6. szám - Paksi B.: Az iskola és az élet célja

— 54 —

logice „die See“-re, a tengerre, folyton váltakozik benne is az apály s dagály, háborog különféleképen, akár a tenger. Ha a teljesített vágy ki nem elégít s immanens módon új vágyat szül, mert a lélek nem posvány, állóvíz, hanem folyik: mind folyik, mondta már a görög Heraklit, a boldogság csak a folytonos célkitűzés és az érte való küzdelem lehet. Már pedig az ki van zárva, hogy minden vágyunk teljesüljön, a fele sem teljesül, s talán épen az nem, mit mi tévesen, gyarló ésszel legfontosabbnak tartunk: kész a sopánkodásunk! Hányszor tapasztaljuk, mekkora szerencse ránk nézve, hogy ez vagy az a kívánságunk hiábavaló volt s hálát adunk az Égnek, hogy megmentett bennünket, pl. egy leány s szülei nagyon akartak valami pártit, nem sikerült, 1—2 év múlva az illető férfi meghalt stb.

Ha boldog vagy, nincs mire törekedned, életed ki- s megüresedett, tabula rasa, veszetten unatkozol, saturálva vagy, léha élvezetekre züllenél, ez biztosan megfosztana boldogságodtól: az élvezetekkel is járnak teljesületlen vágyak s ha komoly törekvésed van, ha célodat el nem éred, nem vagy boldog. S mégis csají jobb s boldogítóbb az igyekvés mint a kielégítettség, ez csak csömörítő! Ha Isten két serpenyőben mutatná nekem — mondja Lessing — az igaz után való munkát s a kész, mint érett gyümölcs ölbe hullató igazságot, én az elsőhöz s nem a másodikhoz nyúlnék, nekem csak az első való.

Egy jó újságírónktól olvastam, kifogásolja a „szabad teret a tehetségesnek“-féle, Bethmann-Hollweg iniciálta mozgalmat, mert a tehetség felküzdése az ugorkafára lényeges része tehetsége fejlődhetőségének, e küzdelem nélkül tehetsége nem volna vagy nem ilyen volna. Van ebben valami igaza, mert a jászolhoz kötött, abrakkal bőven ellátott tehetség stagnálhatna, sok hiányoznék belőle, a mi küzdelem emberekkel való érintkezésben, viszonyokkal való súrlódásban jutott birtokába.

Ügy mint a mai világ fest, az a látszat, mintha az emberi test, a gyomor, gazdasági kérdések tódulnának előtérbe, pedig már régi dolog „nem élünk, hogy együnk, hanem eszünk, hogy éljünk“, ezt a rómaiak már tudták. 3 fejlődési fokunk van : érzék, ész s okosság vagy amint Rousseau genetice sorolja fel: az ember érzéki, kulturális s morális. Ez utolsónál lény az emberiség — amint az ádáz háború is bizonyítja — még nem tart. Sok van a két első fokból, kevés a harmadikból, Kenedi Géza — Quintus — írja: ......az emberek lelkiismeretébe