Evangélikus Népiskola, 1918

1918 / 1-2. szám - Könyvismertetés

— 20 —

mutatva, kívánja neveléstörténetünk jeles írója az elűzött evang. szellem visszahívását, a múlt, jelen és jövő oszlopait, az erős egyéniségeket, a tanár- és tanítóképzés reformját.

Akik a protestantismus kulturmissziójáról meg akarnak győződni, akik Treforttal az embert tartják a legnemesebb tőkének s igy a vele való behatóbb foglalkozásra méltónak, akik nevelésügyünknek kultiválói, avagy barátai; azok a pedagógia hősök lelkének kristályát: a munkát, a protestáns iskolai élet komplexumát: a munkát, erkölcsi életük adóját: a munkát, az emberboldogitás evangeliomi rendeltetését olvassák e nemesen szép, művészies egyszerűséggel megirt munkában.

Midőn a véres jelenből a bizonytalan jövőbe nézünk az egymásnak rohanó emberhullámok fölött, a minden akadályt legyőző szeretet vesz rajtunk erőt a mű elolvasása után; mert átéltük a munkásélet küzdelmes napjait, láttuk az áldozatkészséget, felmelegedett szivünk az evangéliomi szeretet épületes példáin.

E nemes irodalmi terméknek minden protestáns szülői

háznál helyet kell keresni, mely kereső munkára protestáns volí

tunk mellett hivatásszeretetünk is késztet. [*.j

A ceglédi ág. hitv. evang, elemi isxola első osztályának hit- és erkölcstani tananyaga versecskében és apró elbeszélésekben. Összegyűjtötte: Alexy Lajos tanító.

Megesik az emberrel — különösen most a háborús kapkodásban —, hogy keresi a kalapját, holott a fején van. Épen így vagyunk az erkölcsi versek és apró elbeszélésekkel is mikor ezeket keressük, holott Alexy Lajos összegyűjtve a kezünkbe adta. Ezeknél jobbat, mai napság, keresve sem találunk; mert hiszen ezek a jók javai, a legjobbak gyűjteményei.

Az apró imák mellett kicsiny versikéket találunk e füzetkében, melyek a hit szárnyaira, a remény zöldébe, a szeretet forróan ölelő karjaiba vezetik a gyermeket. A szolgálat- és munkakészséget, emberséget, engedelmességet, szívességet gyermeki nyelven, zengzetesen nyújtja az ilyenek befogadására fogékony gyermeki léleknek. Találóan kiválasztott verssel óvja a gyermeket a csúfolódástól s nyesegeti a rombolási ösztönöket, a lélek fattyú hajtásait: a hiúság, csereberélés, utálatos beszéd, káromkodás, hazugság ellen irányulóval; majd a rendnek, könyörületességnek, munkának örömeit csepegteti a gyermeki lélekbe, nem feledkezvén meg az állat- és növényvédelemről sem.

Amilyen változatos színűek a versek, épolyanok az apró