Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 3-4. szám - S. E.: A nyiregyházi evang. iskolák története
45 volna a mult mystikumába, mert sem kő, sem irás, sem semmiféle emlék nem mutatja milyen volt a honfoglalás előtti élet s kik valának ennek hordozói, mikor kezdődött és hogyan végződött ez. Nyíregyháza a honfoglaláskor mint Nyír, a nyírfák rengeteg erdejétől nevezve, Szent Isván azon törvényes intézkedésétől kezdve pedig, hogy minden tiz ház egy házat építsen, mint „Ecclesia de Nyír“ lép a történelem színpadára s 1380-tól mint Nyíregyháza szerepel. Nyíregyháza fejedelmi birtok volt 1380-ig egészben s 1600-ig részben. Átélte a Báthoriak korszakát, viselte ezek családi viszály- kodásának átkait. Élvezte Bocskai, Bethlen, Rákóczi szabadság- szeretetét mint szabad hajduváros. Majdan része lett a szomorú eseményekben s a szabad hajdúk testét marcangolta a kül- és belellenség. E helység — miként a lakosai — gazdagon változatos szereplésen ment keresztül: várossá emelkedett, majd pusz tává sülyedt. E hullámzó váltakozás mindenétől megfosztotta a népet, csak a szabadságszeretetétől nem. S ez a szeretet az, mely megköveteli a történelmi folytonosságot akkor is, midőn a nép tespedésre kényszerült s ezen helyzetében Caraffa vérfürdő készítésével gyakorolja a Jézusi szeretet jegyében és nevében az irgalmas samarítanusi cselekedetet. Midőn a politikai és szellemi szabadság fényének hordozói, a megyének is ellenlábasai, részint eltemetve, részint züllötten elszéledve csak a fájó emléket hagyták hátra a különféle terhektől roskadozó ittmaradottakra : ekkor, 1752-ben lépett a megye elé gróf Károlyi Ferenc telepítési kérelmével. E kérelem csak egy év múltán nyert teljesítést, mire a települők által megismeri hely és megismertetett ténykörülmények folytán 1753. év őszén Szarvasról Csabáról, Orosházáról és Mezőberényből 300 ág. h. ev. vallású, tótajkú család jött, ekével, jószággal ellátva Nyíregyháza szabad- ságotszerető termőföldjét megművelni. A tótajkú telepítvényesek kezdetben sokat szenvedtek a magyarnyelvű autoclitonoktól, kik g. kath. és ev. reformátusok voltak, nyelvük és vallásuk miatt, miért is a regélő a fájdalmas ajkakra a „welmi trpirn“ panaszos szavait adja, melytől származtatják a „tirpák“ nevet. A gúny mérgezett nyilának készült e szó, de nem a szégyen, hanem a munkaszeretet fogalma lett belőle s büszkesége ma is viselőjének, ki nem azonosítja magát a felvidéki tóttal, mert mint mondja: se magyar, se nem tót, hanem tirpák vagyok. S azzal a kijelen
