Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 3-4. szám - A gyermek környezete

34

lésről szó sein lehet. Mert a nevelés csendes, békés nyugalmat kiván a jó példához és követéséhez. E helyett látja, tapasztalja közvetve, vagy közvetlen mindenki, hogy a múlt alkotásai lerombolva, az élők letaposva, a szebb jövő csirájában megfojtva várja a pokoli munka végét, s a megfeszített és eltemetett, de a démoni iróniával még most is hirdetett szeretet feltámadását. Minden figyelem, gondolat és érzés az emberiség nagy fájdalma körül központosul, mely a szeretetre nem, csak a gyűlöletre való nevelésre alkalmas. Az emberiség szomorú sorsa, hogy a szere- tetet hirdeti s a gyűlöletet gyakorolja, a teremtés koronájához méltó példát adni és hagyni a jövőnek nem tud: nem tanult és nem felejtett.

Az iskolába lépő gyermek környezetének tapasztalata oly háborús tapasztalat, mely nemcsak a jelen megdöbbentő képét tárja föl, de a jövő ködös fátyolán át is bepillantást enged s a szebb jövő lemondására késztet. Mert hiszen a jövő: a gyermek; gyermeké a jövő. Vájjon lesz-e boldog jövő a most elhagyott, boldogtalan gyermekek által? Lesz-e a jövőnek tartalma, ha már most megfosztjuk a gyermeket, tehát a jövőt minden erkölcsi tartalomtól? Kit kövesen a gyermek, ha a nemesről elszoktatva, az erkölcsi példáktól megfosztottan, a gondviselés óvó®karjaitól számüzötten, ember által, emberi lényeknek nem ismerve, kitagadva él! A háború legszánalmasabb mártírja a gyermek, ki lelkének egyensúlyát vesztve, — csak testét viszi át épségben a jövőnek. Ezek a gyermekek, kik most élnek, a háború lelki rokkantjai.

Minden adósságot igyekszik az ember leróni, ha mindjárt tulvilági váltókkal is — csak a gyermek iránti adósságot nem ismeri el, a jelennek élő, jövőről nem gondoskodó ember. Avagy, mint a tények nagy száma mutatja, csakugyan hívatlan vendég a gyermek, kinek otthonára fölfelé mutatunk: in coelo do- mus est?

Meg kell változtatni a gyermek háborús környezetét, szellemét, erkölcsét meg kell tölteni nemes tartalommal s megváltoztattuk a gyermeket és biztosítottuk értékét a jövő számára. Megmenthető a gyermek a kétes erkölcsű környezettől mindaddig, míg a hatalom felismeri a már nagy hullámgyürűket vert bajt s kényszeríti az illetékes tényezőket a megmentésre, midőn már késő lesz; mert egy generációnak pusztulnia kell, hogy Izrael népe Kánaánt lássa. A megmentésre irányuló intéz