Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 17-18. szám - Nemo: Mily irányt kövessen a tanítóság?
— 257 — Cikkében sok-sok kívánalommal áll az új elnökség elé. .Nagyobb egyetértést". „Egy mindnyájáért és mindnyájan egyért" — mondja Ön. Hát hiszen ez jeligének szép, de a gyakorlatban kivihetetlen. Mert csak egy példát hozok fel. Nem szabad előállani annak az esetnek, hogy az egyes tag egy-két akácfáért végig perel a gyülekezetével az esperességi és egyházkerületi törvényszékeken. Pedig ez is megtörtént. Egyébkint felhozott eszméit, p. ellenségeinknek hirlapilag való leszorítása; a tanítóegyesületek által az egyes tagoknak való megsegítése, támogatása ; a tanítóegyesületeknek és ezek elnökeinek a megürült tanítói állások betöltésénél való szereplése, stb. melyeken 2 oldalon át — 149—151. lapon — elmélkedik, melyről a sivatag lakója mondja, hogy: „Jól hallom a malmot, de nem látom a lisztet", — ha nem volna Ön 42 éves tanító, mely idő tiszteletet parancsol, naivitásukért megmosolyognám. Ha rosszakarója volnék, úgy ezen állításai, eszméi vagy ideái igen jó alkalmat adnának az Ön ellen való toliharcra. Ha pedig oly gúnyolódó volnék, mint azt Ön rólam állítja, — úgy azt alaposan kihasználhatnám. De nem teszem. Tisztelet a kornak. Sőt! csak azon csodálkozom, mekkora lehetett az Ön ideálizmusa, mellyel ezelőtt 42 évvel a tanítói pályára lépett, hogy az még most is oly utolérhetetlen magasságban csapong. S így az Ön 42 tanítói éve nem ezt bizonyítja, amit Ön velem szemben bizonyítani akar hanem legfeljebb azt, hogy Ön — javíthatatlan ideálista. S ebből folyólag csak azt kívánom, hogy Önt — mint izig-vérig lelkes tanítót a jó Isten sokáig éltesse, és, hogy gyönyörű eszméit meg is valósíthassa. Egyébkint: „Béke velünk!" Nemo.
