Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 1-2. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában

13

nézőközönség közt van, midőn a siker alantas öröme felett osztozkodnak. Fő a kínlódás szemlélete, a kínzásban való részvét alárendelt szerep. Nero sem maga gyújtotta fel Rómát s pusztította el annyját s mégis kielégítették a pokoli gyönyörök.

Legyen tehát rendkívül óvatos a tanító az árulkodók szavainak meghallgatásában s jól fontolja meg lépését, mert sokszor visszalépni nem lehet; legyen mindig késedelmes az Ítélet hozatalban. Az árulkodás nemcsak az ösztönök aknamunkája, hanem lehet indító oka a tetszelegni vágyás, a behizelgés. A kicsinyek, kik különben, puszipajtások, avagy testvérek is, folyton árulkodnak egymásra, hogy ily szemtelen versennyel jussanak a nagyok kegyeibe.

Sok gyermek az érvényesülés egyéb lehetősége miatt az árulkodás szerepét választja s ezzel akar feltűnni tanítója s osztálytársai előtt. Ez esetben tehát a feltűnési viszketeg szerepel ok gyanánt. Lehet az árulkodás oka bosszúvágy is ép úgy, mint uralomvágy, mint ezt a köznapi élet példái s az iskola gyakori esetei mutatják.

E bajokat azonban nem szüntetik meg az iskolában kifüggesztett felírások: „Ne árulkodj!“ Mert, ha ezzel el lehetne intézni egy mélyen ’gyökerező lelkibetegséget, úgy akkor régen megszűnt volna iskolában és életben az árulkodás és Judás neve és szerepe csak egy rossz emlék lenne. A tanító tehát ne passzív, de aktiv szerepet vállaljon s keresse a baj kutforrását, figyelje, hogy az árulkodó mért igyekszik a jobb ügyhöz méltó buzgósággal felfedezni a hibákat s mi a célja: anyagi vagy erkölcsi kár okozása?

Igaz, hogy az árulkodókat, ha nem is a szó szorosabb értelmében, de előbb-utóbb utoléri Judás végzete, de azért a tanító úgy a gyermek jövőjére áldást hozó és sok ember nyugalmát megadó tevékenységet fejt ki, ha nyesegeti idejében a vad hajtásokat, s az alantas örömöket, aljas vágyakat, elfecsérelt időt és energiát a hasznot hajtó munka öröme és a jótett gyönyöre által elsorvasztja. Tüntesse az iskola a szerénységet erény gyanánt, keltsen részvétet, szánalmat minden szenvedés és szenvedő iránt, fejlessze és ápolja a testvéri szeretet tüzét, úgy az érzések hevétől és fényétől pusztulnak a lelki kárt okozó bajok.

Néhány megfigylés szolgáljon állításaim igazolásául.

Sz. Zs. és P. J. a figyelmetlenség szomorú példányai, szel