Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 11-14. szám - H. H.: Mily irányt kövessen a tanítóság

— 144 —

dolog, hogy az ev. tanítóság a háború befejezte után mily irányban folytassa népnevelő és oktató működését — ezért már régen készülök, hogy e fontos kérdéshez én is hozzászóljak. Sajnos, nagy elfoglaltságom miatt nem jutottam eddig hozzá. Azonban a kérdés még mindig időszerű. Lássuk hát, hogy a két vitázó ellentétes iránya közül melyik a helyes?*)

Ha arról van szó, hogy Kér. Tan.-Egyletünk és mi evangélikus tanítók, mily irányt kövessünk további működésünkben, — erre nézve, azt hiszem, a legmegfelelőbb utasításokat hitünk zsinórmértékében, a Krisztus evangéliumában találhatjuk. Ezek közül legfontosabbak a következők: Elsőnek kell vennünk azt, mely a német bibliában így van kifejezve: „Wer ein Amt hat, der warte seines Amtes!“ — Magyarul: „A ki szolgálatban van, forgolódjék a szolgálatban, a ki tanító, a tanításban“. (Rom. XII. 7). Vagyis: Teljesítse minden tanító kötelességét legjobb tehetsége szerint!

Egy másik utasítás: „Valamit akartok azért, hogy cselekedjenek az emberek veletek“, stb. — más helyen: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené!“ — vagyis: Adjuk meg mindenkinek, ami öt megilleti, és akkor mi is joggal elvárhatjuk másoktól, hogy megadják azt, ami minket megillet“. Mert: „Kérjetek és megadatik nektek“, stb. mondja az irás. A gonosz bíróról szóló példázatban pedig azt tanítja, hogy kérésünkben kitartók legyünk és abban meg ne restüljünk.

N. erre vonatkozólag különösen Kn. fent idézett szavai közül a „követeljünk“ — szón ütközött meg és azt mondja, hogy nem követelnünk, hanem kérnünk kell az egyháztól több jogot és nagyobb kenyeret. — Azt hiszem, Kn. sem úgy értette e kifejezést, hogy oda álljunk és mellünket verve követeljünk, mert a magyar embernek természete is, hogy amit követelni van joga, azt is kérni szokta. Különben itt Kn. nyilván nem a követeljünk szóra helyezi a fősúlyt, hanem arra, hogy a tanítóságnak „erélyesebben“ és „e gy e t é r t ő b b e n“ kell jogait és nagyobb kenyerét kérnie, mint eddig ha célt akar érni. Tehát nagyobb egyetértést és ü g y b u z gó s á g o t sürget. Ebben pedig Kn.-nak igaza van.

N. itt azért akar megmaradni a régi nyomon, az eddigi módon való kérés mellett, mert az eddigi eredménnyel teljesen meg van elégedve és felhívja Kn.-t, hogy tekintsen vissza a 30

*) Az ügy érdekében elkésve is helyt adunk a hozzászólásnak. Kár, hogy H. H. a személyeskedő, hangot még mindig használja. (Szerk.)