Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 11-14. szám - Stoll Ernő: Tanítók feladata a gyermekvédelem és patronázs szolgálatában
— 139 Ruhája szerint fogadják, esze szerint engedik el az embert. Szeresse tehát a gyermek a rendet, »tisztaságot, mint a művelt társadalomnak belépő jegyét, kerülje a hanyagságot, mellyel kárt okoz a társadalomnak, midőn később magát ezzel eltartatja. A tanító a jövő védője, épúgy, mint a jelen kultúra harcosa. A gyermekben és a gyermek által védi tehát a jövőt, midőn a szorgalmat tünteti fel a jövő boldogságának zálogaként, melyet munkás élettel kell kiváltani s vállaikon hordozva átadni a jövő jövőjének. Ha az iskolai rendszabály nem pictus masculus, hanem élő valóság, mely folytonos és következetes gyakorlást nyer, ügy a tanító példája és rendszeretetre oktatva nevelése messze az életbe nyúl s jótékony kézként óvja, védi a gyermekből lett ifjút is. Mert hiszen rend a lelke mindennek, ahol rendetlenség, ott a chaos. A belső, erkölcsi rendetlenség termékei: a trágár szavak, bujaságra ingerlő beszédek, átkozódás, szitkozódás, káromkodás, erkölcsileg nemtelen mozdulatok, a testi hibákból gúny- üzés, személyeskedés. Volt idő, midőn az iskola, analog az Exodus könyvéhez, a fogat-fogért követelménynek megfelelőleg, az erkölcsi rendetlenséget hasonlóval büntette, tehát mint nevelési eszközt használta. A csúfolódó gyermek, a piros posztóból készült nyelvvel a csúfolódásnak, a gúnynak lett maga is céltáblájává, hogy tapasztalva a szemet-szemért elvet, leszokjék rossz tulajdonairól. A gúnytárgyává tett gyermeki hibák azonban inkább a bosszút váltották ki, mint sem javítást értek el. Az esztétikai érzék fejlesztése, a kedély nemdjBÍtése ma az óvszer az erkölcsi rendetlenségtől való megóvásra s az önfegyelmezésre szoktatás az erkölcstelen dolog elkövetésétől ment meg mindenkit. A természet szépségeiben, az emberalkotta műremekekben, a munkás életben való elmélyedés az életet szépnek mutatja, melynek ecsetelésére csak szép szavakat használkatunk. Fogja fel tehát a tanító a természet és művészet lélekemelő benyomásait a nevelés eszköze gyanánt s emelje vele a gyermeki lelket, mely tágabb látókörhöz vezeti s a szépet, nemeset megszeretteti. Tehát necsak üldözzük az erkölcsi rendetlenséget, de positiv neveléssel. adjuk meg a léleknek azt ami a léleké, a szép szemlélése, a jó
