Evangélikus Népiskola, 1917
1917 / 9-10. szám - Tárca
134 — zéből, mind minden segedelem kútfőből kifogyván, a hitelezők reája rohanása miatt tönkre jutott s minden vagyonát elvesztette. A cukorgyár teljes felállítása több évekig elhalada, míg végre az épületet annak mostani birtokosa megvette s a gyárt különös ügyessége és nagy szorgalma által csudálkozásra méltó virágzásra emelte.“*) A gyárnak ezen jeles újjászervezője és felvirágoztatója a Bajorországból beköltözött Rupprecht János volt, egy kiváló tekintélyes eveng. család alapítója hazánkban. Nevét már a múlt század elején ott találjuk a soproni konvent legkiválóbb tagjai között, siker pálmája az első magyar cukorgyár megalapításában nem Nagy Györgynek jutott, de azért róla a fáradhatlan tervezőről és alapvetőről se feledkezzünk meg, aki egész vagyonát áldozatúi hozta a nagy célért. Kis János szájából szinte rosszúl esik hallanunk a száraz tanulságot, melyet Nagy György sorsához fűz : „Quam quisque novit artem, in hac se exerceat.“ Cic. Tűse. I. 18. Akkor még rossz néven vették, ha lelkész vagy tanító iparvállalatba bocsátkozott, mert benne csak a nyereséghajhászást látták, amelyet tiltottak a régi kánonok. Ámde itt áldozatot követelő új vállalatról, hazafias dologról volt szó. Élete végén az az öröm érte Nagy Györgyünket, hogy leányát Eleonora Katalint 1801. február 2. a Meszlenből származó Kovács János vármegyei assessor vette nőül. A boldog apa erre az alkalomra egy külön füzetet adott ki, melyben az okos házasság képét rajzolja. Beteges fia, Rezső Henrik azonban, akit ■nagy szeretettel dédelgetett, akinek neve alatt adta ki első munkáját, sok szomorúságot szerzett neki. Gamauf egyenesen nagy korhelynek (so liederlich) mondja. Vetőtársai sem voltak nála szerencsésebbek. Zweymannék ruszti házából négy leányt házasítottak ki gazdagon. Hír szerint negyvenezer forintot (akkor sok pénz!) kapott mindegyik, De Kis János szerint „a másik három vőtársnál sem szállott a feleségi érték harmadik örökösre.“ Az egyik vőtárs pedig egyenesen nyomorék volt. Zweymann Katalint 1780. Seiler Sámuel vette nőül. Előbb jogász, később soproni tanár, egy külsőleg is deli termetű szép férfiú. Kis János lelkesedve szól róla. Neje kívánságára ez lemondott hivataláról, egy nagy házat vett Sopronban és szerencsétlenségére éppen akkor adta el, mikor 1811. a nagy *) Gamauf, Gesch. der ev. Gem. Oedenburg 111. 565. Kis J. Emlékezései 49. 1.
